|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégFrank & WendyKlág Dávid
Frank & Wendy – észt, 2005. Rendezte: Kaspar Jancis, Ülo Pikkov, Priit Tender. Írta: Priit Parn. Zene: Margo Köllar. Gyártó: Eesti Joonisfilm. Forgalmazó: Szimpla Film. Feliratos. 75 perc.
Priit Pärn megjelenésével és felfutásával az észt animáció az európai művészmozik és -fesztiválok tökéletes válasza lett a nyugatról és keletről egyszerre áramló tucattermékeknek. Pärn filmjei a szürrealista film és az animáció hőskorának legjobb tradícióira utalnak vissza, a rendező médiumát nem kifogásként vagy spórolásként, hanem eszközként használja: minimalista történetei már nem sokkal a kezdés után elvesztik minden kötöttségüket a realitással, és mint a Repülő Cirkusz animációs montázsai, a legváratlanabb helyekről gombolyítják tovább az eseményeket.
A Priit Pärn tollából született, de három különböző észt rendező keze alól kikerülő Frank és Wendy átveszi anyaföldje animációs iparának legjobbjaira jellemző szabad asszociációs történetmesélést, de annak minden vizuális invenciója nélkül. Az összefüggéstelen epizódok és az ügyetlenül kritikus összekötő metajelenetek tovább rontják a napi politika ostorozásának hatását, a film látszólag semmivel sem próbál meg finomabb eszközöket keresni a szatírához, mint az egy évvel előtte készült, nem igazán finomkodó Amerika Kommandó. Trey Parker és Matt Stone bábfilmje hiába lőtt vaktában mindenre, amit paródiaképesnek talált, történetét képes volt felhúzni egy erőltetetten mocskos szájú, de határozott fonalra. A Frank és Wendy ugyan az észt-lett határviszonyokról garantáltan újdonságot mutat, de belevész a pár évvel ezelőtt is ósdinak tartott, az amerikai titkosügynökségek irányítása alatt álló és japán turistáktól elözönlött világot kifigurázó bornírt műfaji közhelyekbe, amiket ilyen koncentrációban még az európai lélek is nehezen visel.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 581 átlag: 5.42 |
|
|
|
|