|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDVégtelen éjszakaKovács Marcell
Endless Night – angol, 1971. Rendezte: Sidney Gilliat. Szereplők: Hayley Mills, Hywell Bennett, Britt Ekland. Forgalmazó: Caesar Film. 99 perc.
Nagy zsákmány a polcokat vizslató DVD-vadásznak a Végtelen éjszaka: a közhelyes cím és a semmitmondó borító igazi ínyencfalatot rejt. Sidney Gilliat 1971-ben készült lélektani krimije bizarr műfaji katyvasz sok meglepetéssel – egészében talán kevésbé meggyőző, de részleteiben számtalan izgalmat kínál. Agatha Christie-adaptáció, de sehol egy Miss Marple, sehol egy Poirot, az első meglepetés, hogy az írónő ritkaságszámba menő nyomozásmentes regényeinek egyike szolgált alapanyagul. Jó ideig még csak nem is bűnügyi a sztori, mintha egy hatvanas évekbeli angol kisrealista románc peregne enyhe szatirikus éllel, ám a léhűtő luxusautósofőr és az elbűvölő nagytőkés lány szerelmének meséje később egyre komorabb színekbe fordul. „Lesz, kit sorsa kéjre szán, s lesz, kit örök éjre szán” – William Blake versét a fátyolos tekintetű lány a család rákbeteg építészbarátjával énekli, közben egy boszorkány külsejű idős hölgy a szerelmi fészket sújtó régi átok legendájával riogat, és a frissen elkészült modernista csodapalotába lassacskán egy gótikus kísértetkastély fagyos hangulata költözik. Gilliat, aki forgatókönyvíróként Hitchcockkal is dolgozott, rafináltan borzongat, felvonultatja a műfajban kötelező praktikákat (gyermekkori traumák emlékképei, hagymázas látomások), de többnyire finom, alig észrevehető utalásokat használ, szempillantásnyi időre bevágott szubliminális kockái egyenesen láthatatlanok.
Extrák: Extrák helyett izgalmas fejtörővel kedveskedik nekünk a forgalmazó: vajon melyik filmből származik a borító hátoldalán látható kép? Kemény tengerparti tűzharcot látunk, szitává lyuggatott autók mögül torkolattüzek villannak. A Végtelen éjszaka kizárható.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1629 átlag: 5.34 |
|
|
|
|