KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ben X

Sepsi László

Ben Xbelga-holland, 2007. Rendezte és írta: Nic Balthazar. Kép: Lou Berghmans. Zene: Praga Khan. Szereplők: Greg Timmermans (Ben), Laura Verlinden (Scarlite), Marijke Pinoy (Anya), Pol Goossen (Apa), Titus De Voogdt (Bogaert). Gyártó: MMG Film & TV Production. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 93 perc.

 

Nic Balthazar elsőfilmje nem azért emlékezetes mozi, mert képes újat mondani a játékokról és a játékosokról: összetettségben az eXistenZ, éleslátásban pedig a South Park Warcraft-epizódja körözi le, ráadásul a cselekmény előrehaladtával az is nyilvánvalóvá válik, hogy a Ben X állításai még csak nem is videojáték-specifikusak – ugyanis a címszereplő által nyüstölt MMORPG helyére lényegében bármi behelyettesíthető, ami a valóságtól való menekülés lehetőségét kínálja, a Kincses szigettől a kokainig. Bár a virtuális realitás és a kőkemény valóság összemosására épít néhány jelenetet a rendező, a Ben X igazi erőssége – a stílusos főcím ellenére – nem a videojáték-tematika egyedi megközelítésében rejlik.

A mássága (autizmusa) miatt iskolájában rendszeresen megalázott, videojáték-függő Ben történetének legfőbb érdeme, hogy képes kijátszani a kiváló Szerelmes Thomas-on edződött néző elvárásait: rutintragédia helyett a vásznat a fináléra (a dEUS muzsikája mellett) David Mamet szellemisége tölti be, így csempészve játékosságot és újszerűséget a különcök pokoljárását bemutató, sokszor görcsösen komoly filmek sorába. Ezáltal a Ben X nem az Esőember örökségének artmozikba szánt vadhajtása, hanem a szintén tavaly készült A Kulcsfigura európai inverze lesz: míg Scott Frank munkája a heist-filmek sablonjait fűszerezte mentálisan zavart főhős beemelésével, addig Balthazar a mentálisan zavart főhős toposzát gondolja újra műfaji filmek által ihletett fordulatokkal, szellemi rokonánál frappánsabb és bug-mentesebb mozit téve le az asztalra. Azért a gamer-szubkultúra Trainspottingja tovább várat magára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9522