KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pippa Lee négy élete

Roboz Gábor

Private Lives of Pippa Lee­ – amerikai, 2009. Írta és rendezte: Rebecca Miller. Kép: Declan Quinn. Zene: Linda Cohen. Szereplők: Robin Wright Penn (Pippa Lee), Mike Binder (Sam Shapiro), Alan Arkin (Herb Lee), Winona Ryder (Sandra Dulles), Keanu Reeves (Chris Nadeau). Gyártó: Elevation Filmworks / Grand Army / Lumina. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 93 perc.

 

Akár a serdülőkor környékén járó, akár középkorú hősök fókuszba állításával fogalmazza meg mindig más hangütésű történeteit, Rebecca Miller rendre boldogságuk elérésében akadályozott, borús élethelyzetekben veszteglő lányokról-nőkről mesél. Az érzelmi válság forrását jelentheti az egészséges szülő-gyermek viszony hiánya (lásd az Angela mániás depressziótól szenvedő édesanyját és a Jack és Rose balladája szívbeteg édesapjának közelgő halálát), vagy a párkapcsolat kudarca (a Menekülés az életbe mindhárom középkorú hősnője a megfelelő társ hiánya miatt sínylődik) – az idei Pippa Lee négy élete egyaránt merít a két krízisfaktorból.

Pippa harminc évvel idősebb férjével egy kertvárosba költözik, a hirtelen jött szabadidő azonban idill helyett az összeomlás veszélyét helyezi kilátásba számára. A gondoskodása ellenére mindig is háttérbe szorított, szerelemmentes házasságban vegetáló asszonyon fokozatosan úrrá lesznek zűrös emlékei, és a békés látszatélet mögött felsejlik fájdalmakkal terhes múltja (amelyet speed-függő anyja és drogmámoros kamaszkori sodródása határozott meg): a segítőkész magyar címben jelzett életek Miller talán legkomplexebb hősnőjét rajzolják meg nekünk.

A rendszeresen saját forgatókönyvből – és ezúttal saját regényből is – dolgozó szerzőnő ismét csak kerüli a melodrámai hangvételt, ráadásul a különböző idősíkok eleinte leleményes beemelésével (amelyek Miller korábban alig-alig érvényesített stilizáló képességét több ízben megcsillantják) az előzőeknél jóval árnyaltabbá teszi aktuális portréját. A film plakátja által ígért (ám kizárólag reklámértékkel bíró) sztárgarmadával benépesített, alkalmanként iróniától és fekete humortól sem mentesen ábrázolt élethelyzetekből kerekedő történetben a rendezőnő ezúttal meglátja a lelki béke lehetőségét – de az komoly rosszallásra adhat okot, hogy ennek esetleges eléréséhez egy ordítóan érdektelen társat tart alkalmasnak Pippa számára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9895