KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1980/február

• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

Foxy Brown

Nagy V. Gergő

Foxy Brown – amerikai, 1973. Rendezte: Jack Hill. Szereplők: Pam Grier, Antonio Fargas. Forgalmazó: Fantasy Film. 91 perc.

Néhány jelenet a Túl a babák völgyénben, megalázó szerepek egy-két börtönös vadulásban, valamint némi titkárnői tapasztalat a szemétfilmeket gyártó AIP-nél – körülbelül ennyi volt Pam Grier háta mögött, amikor 1973-ban leforgatta a Coffyt, majd tíz hónapra rá az eredetileg folytatásnak készült Foxy Brownt. Az exploitation királynőjének kitüntető címét megalapozó fekete mozik közül az utóbbi már száz százalékig Grier imázsára épül – a James Bond-filmeket idéző főcímtől kezdve a filmzenén keresztül a záró premier plánig minden a hetvenes évek legdögösebb női főhősének dicséretét zengi.

A szokványos bűnügyi történetben Foxy szerelmét, a beépített drogrendőrt sikertelen plasztikai műtéte után szitává lövik egykori alvilági barátai, minekután a párductestű Grier, impresszív bájait latba vetve, bosszúhadjáratba kezd. A blaxploitation-mozik protagonistáitól Grier hősnőjét morálja különbözteti meg – jóllehet célja a véres és brutális bosszú, mégis hittel vallja, hogy az elnyomott feketék érdekében cselekszik és szolgáltat igazságot. A Coffy még ambivalensnek láttatta az önbíráskodást, a Foxy Brown azonban kevésbé differenciált, és ezzel összefüggésben a karakterábrázolás terén is alulteljesít. Sokkal inkább a szegénymozik hagyományos erényeivel vonzza magához a nézőt – gördülékeny történetvezetése, elődjénél is tempósabb, izgalmas szüzséje mellett kivált az erőszakjelenetek frontján mutatkozik erősnek (Foxy egyik kínzójának kivájja a szemét, másikat elevenen felgyújtja, és nem átall kasztrálni sem), ugyanakkor könnyedén dúsítja történetét komikus elemekkel – a szadista tanyasi „fiúk” szcénája vagy a leszbikus bárban zajló, lenyűgöző bunyójelenet bővelkedik a rendező korai munkáit (Spider Baby; Big Doll House) is jellemző bizarr humorban.

Extrák: Előzetes; filmográfiák; ajánló.