KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mese a szerelemről

Gyenge Zsolt

 

Mademoiselle Chambon­ – francia, 2009. Rendezte: Stéphane Brizé. Írta: Stéphane Brizé, Florence Vignon. Kép: Antoine Héberlé. Zene: Ange Ghinozzi. Szereplők: Vincent Lindon (Jean), Sandrine Kiberlain (Véronique), Aure Atika (Anne-Marie), Arthur Le Houérou (Jérémy). Gyártó: TS Productions / Canal+. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 101 perc.

 

Michel Gondry tavalyi dokuja egyik nagynénjéről szól, aki a francia oktatási rendszer sajátosságai miatt egész életét utazó tanítónőként töltötte: helyettesítőként egy-két év után állandóan továbbállt, beutazva az egész országot. Ebből az életformából kapunk ízelítőt Stéphane Brizé legújabb mozijában, amelynek középpontjában egy derék, házasságban élő kőműves és fiának kissé csúnyácska (helyettesítő) tanítónőjével folytatott románca áll.

A film legjobb jelenetében (a legelsőben) egy pikniken a kőműves és felesége közösen igyekszik megoldani gyerekük bonyolult grammatikai kifejezésekkel megfogalmazott, életidegen nyelvtanfeladatát. A tudományoskodó oktatás kritikájaként is felfogható jelenet valójában a később kibontakozó szerelmi történet két pólusa közül igyekszik az egyiket kibontani: ez az egyszerű, nehézkesen fogalmazó, de jóravaló kőműves találkozik majd a könyvek és klasszikus zenei CD-k közt élő értelmiségi nővel. A férfit nem a tanárnő szépsége vagy érzékisége nyűgözi le – a Chambon kisasszonyt középszerűen alakító Sandrine Kiberlainből mindkettő végletesen hiányzik – hanem az a kifinomultság, légiesség, ami a szerző szerint egy szellemi munkával foglalkozóból alapvetően árad, ha azt egy munkás nézi.

Stéphane Brizé – ha több muzikalitás szorul bele – sanzonénekes lehetett volna, hiszen filmjeiből egyértelmű, hogy a világot és az emberi kapcsolatokat a francia slágerek paneljein keresztül látja. A sanzonok ugyanis abban különböznek a popzenében megszokott zeneszámoktól, hogy valójában narratív monológok, amelyekben az énekes elmeséli fájdalommal és beteljesületlen vágyakozással teli (szerelmi) sztoriját. A Mese a szerelemről pont olyan, mint egy hosszúra sikerült sanzon: érzelmesen búgva, klisékbe burkolva mondja el egy nagy lelki felindulással járó, de lehetetlen szerelem történetét, amelynek fordulópontjait drámaira hangolt határhelyzetekbe sűríti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10385