KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A rítus

Géczi Zoltán

The Rite – amerikai, 2011. Rendezte: Mikael Hafström. Írta: Michael Petroni. Kép: Ben Davis. Zene: Alex Heffes. Szereplők: Anthony Hopkins (Lucas atya), Alice Braga (Angeline), Ciarán Hinds (Xavier atya), Rutger Hauer (Istvan Kovak). Gyártó: New Line Cinema. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 112 perc.

Évi féltucat filmet is fiadzik az amerikai fősodor a démonikus megszállás témájában, de a nevezett művek csupán egyetlen tanulsággal szolgálnak, amely képes lehet megingatni a néző racionális világképét: hogy a kénköves pokolba lehetséges az, hogy oly lelkes állhatatossággal nyüstölik az ördögűzés motívumát, mégsem tudnak semmi érdemlegest hozzátenni a műfajalapító klasszikusokhoz?

A rítus esetében lehetetlenség a stáb félkegyelműségére terhelni a fiaskót, hiszen a svéd Mikael Hafström éppen tavaly bizonyította egy felettébb elegáns neo-noirral (Shanghai), hogy hollywoodi keretek között is képes színvonalas munkára, a budapesti helyszínek melengetik a honfiúi szívet, Alice Braga vagány csaj, Sir Hopkins pedig soha nem hagyja cserben a megrendelőt. Ezúttal Lucas atya néven alibizik Hannibal Lecter nyájasabb kiadásával, miközben a forgatókönyv szerzői teológiai kiskátéval és búbánatos moralizálással bújnának ki a dialógusírás kényszere alól. Az ordas közhelyek halmazában egy izzó szemű sátánszamár volna az egyetlen innovatív jelenség, ami sokat elárul a mozi pompázatos mivoltáról.

Talán utálatos és bizonyosan pökhendi kijelentés, de A rítust egyszerűen nem érdemes filmként kezelni, mozgóképes termék volna ez, ily módon csakis a bevételek igazolhatják, avagy cáfolhatják a létjogosultságát. Sátáni játszma, Ördögűzés Emily Rose üdvéért, The Last Exorcism, A rítus: a felsorakoztatott tételek mind arra intik a nézőt, hogy nyugodt szívvel megfeledkezhet az Ördögűző ártalmatlan unokáiról, mert statisztikailag semmi esély rá, hogy akár egyetlen figyelemreméltó darabot is kihagyjon a következő évtizedben. El kell fogadni, hogy 2011-ben már nincs olyan, hogy mainstream amerikai horror, a könyvelőként gondolkodó stúdiófőnököknek sikerült kipurgálni a gonosz szellemeket a zsánerből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10565