KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rio

Pálos Máté

Rio – amerikai, 2011. Rendezte: Carlos Sardanha. Írta: Todd Jones, Earl Richey Jones és Carlos Sardanha. Kép: Renato Falcao. Zene: John Powell. Gyártó: Blue Sky Studios / 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 86 perc.

Mikor az egészestés animáció túllépett a történetmesélésen, és a háromdimenziós attrakció mellett további szórakoztatási faktorra áhítozik, a másfélórás mozgóképet egy hatalmas partira cserélve, keresve sem lehetne jobb helyszínt találni Rio de Janeirónál. A Rio főszereplője nem is a gyáva, „földhözragadt” Azúr, aki a madárdílerek és újdonsült papagájszerelme miatt kénytelen szárnyra kelni, sőt nem is a perifériára szorult emberi karakterek, hanem a magával ragadó karneváli hangulat, a dzsungel ezer színében virító forgatag. A jelmezbe öltözött táncosok mellett a madarak is magukénak érzik a szamba lelkét, így aztán a romantikus kalandfilm átmenet nélkül fordul folyton buliba. Azúr új barátai meglepő egyéniségek, egyszerre gondoskodnak a váratlanul fel-feltörő humorról és a remek dalokról, az érzelgős Disney-módszer helyett a parti ürügyén használva a lendületes dallamokat.

A Jégkorszak trilógia alkotóitól nem is várunk kevesebbet, mint egy minden percében szórakoztató, idegen tájakra kalauzoló, látványos, olykor megható, máskor az adrenalinszintet egekbe szöktető filmet, melynek a története is megáll a lábán. Ahogy Azúr, a Minnesotában nevelkedett arapapagáj megtalálja helyét az ég és a föld között, a kalandba bekapcsolódó Rio de Janeiró-i árva kisfiú is letér a kisstílű bűnözés útjáról. Főszereplőink, legyenek állatok vagy emberek, mind a rikító színek és szenvedélyes dalok hazájában találják meg helyüket. A már jól ismert, de ismét szépen végigvezetett történet megvalósítása minden percében élvezetes, így a mostanában futó gyermekded animációk után végre ismét a mozikba került egy mese, amelyhez csak alibiként kell magunkkal ráncigálnunk a szomszéd kislányát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10675