KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pótpasi

Baski Sándor

The Extra Man – amerikai, 2010. Rendezte: Shari Springer Berman és Robert Pulcini. Írta: Jonathan Ames. Kép: Terry Stacey. Zene: Klaus Badelt. Szereplők: Kevin Kline (Harrison), Paul Dano (Louis), Katie Holmes (Mary), John C. Reilly (Gershon). Gyártó: 3 arts Entertainment / Likely Story / Wild Bunch. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 108 perc. 

Az Apatow-vígjátékokat idézõ magyar cím ellenére a Pótpasi nem a mostanában különösen divatos bromance mûfaj egy újabb tipikus képviselõje, noha a szinopszis alapján akár az is lehetne. A történet fõszereplõje egy húszas éveiben járó, identitási problémákkal küzdõ irodalomtanár, aki New Yorkba költözik, hogy beindítsa írói karrierjét. Nem sok ideje jut azonban az alkotói munkára, mert fõbérlõje, az egykoron ünnepelt színpadi szerzõ bevezeti az elõkelõ, idõs nõknek társaságot biztosító „hivatalos kísérõk” világába.

A Pótpasi valójában sokkal inkább Jonathan Ames forgatókönyvíró filmje, mint a BermanPulcini rendezõpárosé (Sikersztori, Egy bébiszitter naplója). Ames, aki saját regényét adaptálta filmre, ugyanabból a receptbõl dolgozik, mint az HBO-n futó sorozatában. Az Író és kamuhõs, amelyben szintúgy egy ihlethiánnyal küzdõ fiatal író-alteregó a fõhõs, a film noir eszköztárával játszadozik el Coen-módra, megidézve egyúttal Wes Anderson filmjeinek keserédes hangulatát és vizuális világát. A Pótpasi hasonlóképpen reflektál a klasszikus romantikus fejlõdésregényekre, illetve konkrétan Fitzgerald munkásságára, de inkább a paródia, mintsem a dráma irányába mozdul el. A film ugyanakkor nélkülözi a harsány poénokat, humora – Anderson munkáihoz hasonlóan – excentrikus karaktereibõl fakad. A történet a mai New York-ban játszódik, a két fõszereplõ megjelenése, viselkedés mégis merõ anakronizmus: a Kevin Kline által alakított mentor egyszerre bigott arisztokrata és szabadelvû hedonista, míg Paul Dano fiatal írója egy ’20-as évekbõl itt ragadt gentleman és egy szexuálisan frusztrált geek keveréke. A szabadon csapongó, epizodikus szerkezetû történet a fináléra kissé szétesik – a kevesebb ezúttal is több lehet volna. Az Író és kamuhõshöz hasonlóan 25 perces sorozatként talán a Pótpasi is jobban mûködne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10816