KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Morituri

Pápai Zsolt

Morituri – amerikai, 1965. Rendezte: Bernhard Wicki. Szereplők: Marlon Brando, Yul Brynner, Janet Margolin. Forgalmazó: Fantasy Film. 119 perc.

Az 1945 utáni két évtized legjelentősebb német rendezőjét, Bernhard Wickit a zseniális A híd, valamint a Malachiás csodája című filmjei után Hollywoodba csábították a Fox producerei. A direktor új munkája jelentős költségvetéssel és fajsúlyos sztárokkal készült háborús thriller lett, amely játékideje első felében sokszálú suspense-dramaturgiájával lepi meg a nézőt: a német naszádra  delegált, angoloknak dolgozó álnáci (Brando) feladata megszerezni a szövetségesek számára az értékes rakományt, úgy, hogy közben nemcsak a kapitány és a legénység ellenszenvével, de a rohamosan fogyó idővel is meg kell birkóznia. Ez az alapszituáció annyira erős, hogy a film első fele rogyadozik a feszült pillanatoktól, mindazonáltal Wickinek nem sikerült újabb mesterművet alkotnia. Talán azért, mert a forgatókönyv egyfelől túlírt, másfelől kevéssé kidolgozott (érthetetlen például, hogy miként sikerül a briteknek olyan könnyen feljuttatniuk egy ügynöküket a szupertitkos akcióra induló német hajóra, továbbá az sem logikus hogy – már a küldetés megindulása után – miért terhelik meg a nácik hadifoglyokkal a hajót).

Problémát jelent az is, hogy az idővel elő-előtolakodó, a háború értelmetlenségéről, az ember elaljasulásáról szóló, didaktikus mondatok fenemód műfaj-idegenek, és így sokat visszavesznek a feszültségből. Ám a film szerencsére végül mégsem süllyed érdektelenségbe, aminek a fő oka a figurák motivációval folytatott játék, pontosabban ezen motivációk és szerepek folytonos újraírása. A Yul Brynner által alakított hajóskapitány drámája hajszálra van attól, hogy valóban megrendítsen – Bernhard Wicki a figura rajzával részlegesen szakít a második világháborúban szolgáló német katonák sztereotip hollywoodi ábrázolásával.

Extrák: előzetesek, filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10895