KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fifti-fifti

Kovács Kata

50/50 – amerikai, 2011. Rendezte: Jonathan Levin. Írta: Will Reiser. Kép: Terry Stacey. Zene: Michael Giaccino. Szereplők: Joseph Gordon-Lewitt (Adam), Seth Rogen (Kyle), Anna Kendrick (Katharina), Bryce Dallas Howard (Rachel), Anjelica Huston (Diane). Gyártó: Mandate Picture / Point Gray / IWC Production. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 100 perc.

A nagy társadalmi traumákat, így a rákot sem kerülheti el az igény, hogy korábban tabunak számító humorral vagy iróniával tekintsenek rájuk. A köztudatban a halálos betegség szinonimájaként élő kór és az ellene való küzdelem komédiába vagy éppen bizarr helyzetekbe csomagolása korántsem új fejlemény a filmekben (Dangerous Parking, vagy a tévésorozatok közül a The Big C és a Totál szívás), még ha jóval gyakoribbak is a drámai hangvételű feldolgozások (Édes november, Az élet nélkülem, The Guitar).

A vígjátéki vonalhoz csatlakozó 50/50-t rendezőként jegyző Jonathan Levine továbbra sem szakad el korábbi filmjeinek (The Wackness, Majd meghalnak Mandy Lane-ért) zűrzavaros tinédzserhőseitől: a huszonhét éves Adam ugyan nem kamasz már, de a váratlanul diagnosztizált – a címben szereplő túlélési eséllyel járó – rákbetegség őt is a felnövéshez hasonló fordulatokra kényszeríti. Ahogyan a tematika korábban felsorolt filmjeiben, a fenyegető diagnózis itt is a főszereplő életének lavinaszerű összeomlását és új alapokra helyezését eredményezi. Ugyan a forgatókönyv a szerző, Will Reiser valós élményei nyomán született, nem igen lép túl az olyan kapcsolódó közhelyeken, mint az egészségügyi dolgozók részvétlensége, a szülők terhes aggodalma, vagy a nagy igazság, miszerint nagy bajban mutatkozik csak meg, kire számíthatunk igazán. Erénye sokkal inkább a hol szokatlan és durva, hol pedig szívmelengető humorban és a Woody Allen fénykorát idéző karakterábrázolásban van: mert láttunk már pániktól üvöltő főhőst, olyat is, aki füvet szív más páciensekkel, de olyat még nem, aki a rákot csajozásra használja, vagy segít begyakorolni kínosan amatőr terapeutájának, hogyan viselkedjen empatikusan egy pácienssel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10933