KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rontó Ralph

Varga Zoltán

Wreck-It Ralph – amerikai, 2012. Rendezte: Rich Moore. Szereplők: rajzfilmfigurák. Forgalmazó: ProVideo. 108 perc.

„Rossz vagyok, és ez jó! Sohasem leszek jó, és ez nem rossz!” Ezt a mondókát kétszer is halljuk a Rontó Ralph címszereplőjének szájából; előbb az identitásválsággal küszködő „rosszfiúk” egyesületének hitvallásaként mormolja, másodszor pedig kulcsfontosságú pillanatban idézi fel, amely Rontó Ralph lényét végérvényesen új fénytörésbe állítja. Az önkeresés, a jellemfejlődés, vagy a nagy utazások és nagy kihívások sűrűjébe szőtt önmegtalálás kétségkívül nem mondható újdonságnak a kortárs egészestés amerikai animációban a Rontó Ralph című Disney-film főbb építőelemei közül. Főhősével viszont – a videojáték világában nap mint nap rontó-bontó, ám valójában érző szívű, óriásmarkú melákkal – ügyesen csatlakozik rá arra a közelmúltban felértékelődött trendre, amely azt célozza, hogy a hagyományos antagonista-szerepkör felülvizsgálatával, sőt kifordításával a „rosszak” is részesülhessenek a hősöknek járó dicsfényből (Gru, Megaagy). A szemétdombi veszteglésre kárhoztatott Ralph fellázad kirekesztettsége ellen, meglóg a saját játékából, ám a hősfogalom félreértelmezése miatt túl korán készül learatni a babérokat egy harci játékban – az igazi hőssé váláshoz hosszabb út vezet, egy sötét titkot rejtő, cukormázas miliő keserédes kalandjain keresztül.

A Rontó Ralph legnagyobb dobása a videojáték-lakók „titkos életének” térképezése, a „munkaidőn kívül” ugyanis valamennyi figura önállósul. Ha a Toy Story bevezetett minket a megelevenedő gyerekjátékok mindennapjaiba, úgy a Rontó Ralph akár a Toy Story és a Tron keresztezéseként is felfogható (egyik producere John Lasseter). Szekérderéknyi utalás idéz meg valódi videojátékokat – ezek a poénok elsősorban a felhasználók számára megmosolyogtatóak –, a szüzsé a játékok több típusának vegyítése felé halad. Ralph határsértéseinek következménye meglepő keveredések sora: így épülnek be az Alien-filmekre hajazó, de leginkább az óriásrovaros inváziós sci-fikből ismerős elemek a Charlie és a csokigyár mézes-mázos, tarkabarka nyalánkságait idéző csodaországba, amely a versenyzős játékok szabályai szerint szerveződik (!). Mindezt mégsem éljük meg elidegenítően, ez a posztmodern eklektika szellemével rokonítható, a figurák testfelépítését és mozgatását is mókásan befolyásoló stíluskeverék maximálisan bevonja a nézőket érzelmileg és érzékileg egyaránt – a háromdimenziós vetítésre szabott CGI-látványvilág önmagában is módfelett pazar.

Extrák: A DVD tartalmazza a Rontó Ralph kísérőfilmjét is, Az újságolvasót (Paperman). E szívmelengető, szótlan, (jobbára) fekete-fehér kis remeklést, az egymásra találó fiatal pár furcsa-mulatságos, a köznapiságot szelíd varázslattal felülíró meséjét hosszútávon fogják jegyezni az animáció krónikájában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11469