KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A könyvtolvaj

Huber Zoltán

The Book Thief – amerikai-német, 2013. Rendezte: Brian Percival. Írta: Markus Zusak művéből Michael Petroni. Kép: Florian Ballhaus. Zene: John Williams. Szereplők: Sophie Nélisse (Liesel), Geoffrey Rush (Hans), Emily Watson (Rosa), Ben Schnetzer (Max). Gyártó: Fox 2000 Pictures / Babelsberg. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 125 perc.

A második világháború borzalmairól, a náci rezsim rémtetteiről újra és újra beszélni kell, friss nézőpontokat, eddig nem használt perspektívákat találni azonban egyre nehezebb. A harmincas éveit taposó ausztrál író, Markus Zusak a feladathoz emigráns szülei háborús történeteiből és Anna Frank naplójából merített ihletet. Sikerkönyve ígéretes alapötletre épül, a hitleri diktatúra hétköznapjait ugyanis egy árva német kislány szemszögéből tárja elénk. Bár a most elkészült mozgóképes adaptáció a young adult regények aktuális divathullámán futott be, a veretes kivitelezésű film vészesen eltéveszti a célközönséget.

A brit Brian Percival kiváló színészekkel, csodálatos képekkel dolgozik, mégsem tudja eldönteni, kinek meséli a történetet. A Harmadik Birodalom kulisszái között felcseperedő Liesel szomorú kalandjait a rendező nagy műgonddal, ám igen komótosan bontja ki. A mostohaszülők elfogadása, az első szerelem és a felnőtté válás motívumai az igényesebb tinimozikat idézik, míg a szentimentális, ünnepélyes fogalmazásmód a súlyosabb történelmi drámák megoldásait követi. Percival végig e két ellentétes minőség között ingadozik és nem képes megtalálni a közös nevezőt. Az aránytalanságok miatt végül a könnyfakasztás is elmarad. A kis Liesel sorsa bizonyára megolvasztja majd az idősebbek szívét, a kedves figura mégsem válik igazán érdekessé. A nagy ívű narráció, a könyvek szeretete erőltetett adaléknak tűnik és a nyilvánvaló kliséken kívül a náci Németországról sem tudhatunk meg semmi újat. Az embertelenség és a fanatizmus őrülete, az átlagemberek elkeseredett túlélési stratégiái elsősorban a fiatalabb korosztály számára szolgálhatnának fontos tanulságokkal. A lányka érzelmi problémáival ők azonosulhatnának a leginkább, a film kimért, míves stílusát látva azonban épp az ifjabbak unatkoznak majd a legjobban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11638