KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Chucky átka

Bata Norbert

Curse of Chuky – amerikai, 2013. Rendezte: Don Mancini. Szereplők: Brad Dourif, Danielle Bisutti, A Martinez. Forgalmazó: UPI. 93 perc.

Visszatért Chucky, az eszelős fojtogató szelleme által megszállt játékbaba, a nyolcvanas évek horrortermésének egyik gyerektraumatizáló ikonja, hogy hatodszorra is megörvendeztesse – feltehetőleg egyre fogyatkozó – rajongótáborát. Chucky rémtettei legkivált az első részben (Gyerekjáték) sokkoltak; a negyedik tétel (Chucky menyasszonya) a széria fordulópontjaként az önismétlésnél is megalázóbb csapást tartogatott: a „posztmodern” „horror” „játékos” „önreflexivitásának” jegyében saját paródiájává züllesztette a jobb sorsra érdemes figurát. De csúsztunk ennél is lejjebb: a Hollywoodon is gúnyolódó Chucky ivadéka már-már a szappanopera-stíl felé kacsingatva látszott megadni a kegyelemdöfést a szériának. Az utóbbiért felelős Don Mancini – nem mellesleg, Chucky egyik szülőatyja! – afféle vezeklésképpen megpróbál visszakanyarodni a kezdetek hangütéséhez a friss felvonásban. A kellékek ígéretesek: jókora családi ház, viharos éjszaka, kényszerűen összesereglett kisebb embercsoport, köztük a megvezethető kisgyerekkel, aki Chucky célpontjává válik. A tempó azonban kínosan akadozó, a feszültségkeltés halovány, s a végére az is egyértelmű, hogy a Chucky átka kevésbé a parodisztikus megközelítés tagadása, mint inkább komolykodó felvezetésben előadott változata. Javít az összképen néhány vizuális ötlet (főképp a morbid vacsorajelenetben), a meglepetésszerű és pikáns szerelmi szál, továbbá a „régi ismerősök” (a széria korábbi kulcsszereplőinek) felbukkanása az epilógusban; egyikükkel a záró főcím utáni jelenetben találkozunk – ez minden rajongónak kötelező.

Extrák: semmi.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/12 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11675