KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mondvacsinált hős

Sneé Péter

Nem hősként, csupán helyzetének megfelelően cselekszik Bernie, amikor kimenti egy szerencsétlenül járt gép utasait a lángokból, majd gyorsan kereket old, hiszen szerencsétlen kis tolvaj ő, nem gáncstalan lovag. Vesztére a televízió egyik riporternője is neki köszönheti az életét, s hálából, no meg a remek sztori kedvéért hajszát indít utána. A „104-es járat angyalának” felajánlott egymillió dolláros jutalomért azonban valaki más jelentkezik, aki inkább illik a hősről alkotott eszményképhez.

Kitűnő indítás, és Stephen Frearst sem hagyja cserben jól ismert dramaturgiai érzéke, szigorú következetességgel bontja ki a történetet: miként csapják be a világot és önmagukat a nyilvánosság szakemberei, hogyan ünneplik a szélhámost, miközben az igazi életmentő még annyit sem ér el, hogy legalább meghallgassák. A tévéshow és a köznapok eseményei párhuzamosan futnak, s bár egyik a másikat közvetítené, semmi köze hozzá. Még beszédmódjuk is elüt, a nyilvánosság zajos és patetikus szónoklatokat kíván, míg a személyes érintkezés rekedten suttogó. A beállítások hasonlóként váltakoznak, s semmitmondó tágasságot szűk közeliek követik, melyekben teljes pompájában csodálhatjuk a Bernie-t alakító Dustin Hoffman játékát.

Az üzlet persze komédiává gyúrja át a tragédiát, ekként igazodik a fogyasztók feltételezett igényeihez. Nemcsak hosszadalmasan summázzák a tanulságot nékünk, szegény tudatlanoknak, nemcsak jókora adag sziruppal öntik le a sztorit, hogy igaz és csaló egyformán beléragadjon és végül összebarátkozzék a cukorban, hanem happy endet is kreálnak, zavarunkon pedig nemes gesztussal segítenek át, történetüket megfejelik egy slusszpoénnal; kacagva térhetünk hát vissza elhazudott életünkbe megint.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1243