KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Veri az ördög a feleségét

Gelencsér Gábor


Magyar, 1977. Rendezte: András Ferenc. Szereplők: Pásztor Erzsi, Szabó Lajos, Sarlai Imre, Pécsi Ildikó, Anatol Constantin. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 95 perc.

Nehéz eldönteni, ki ellenszenvesebb András Ferenc első filmjében: az életidegen, gyomorbajos funkcionárius vagy az őt vendégül látó, ügyeskedő, evő-ivó, de inkább zabáló és vedelő balatoni család. Ha különféleképpen is, de alapvetően mindkét fél egyaránt taszító – s ettől jó, időtálló szatíra a Veri az ördög a feleségét. Nem a hatalomnak mond oda a kisember védelmében, s nem is a kispolgári magatartást ostorozza a szocialista világképpel szemben, hanem mindkettőt – s ebben fontos társadalomtudományi gondolat rejlik. Az „érett” Kádár-korban az egyik kitermeli a másikat; mindaz, amit kölcsönösen utálnak egymásban, az végül is saját teremtményük. Az apparátus elszakad az emberektől, kapcsolatuk üres ceremoniális gesztusokra korlátozódik. Az egyszerű emberek nem bánják, hogy (végre) békén hagyják őket, de ha már, akkor saját értékrendjük és lehetőségük szerint próbálnak boldogulni. Demokratikus intézményrendszer, amely a társadalmi dialógust fenntarthatná és szabályozhatná, nincs, az informális csatornák pedig – erről szól sarkított módon a film – nem működnek. Valamiféle reményt a mindettől látványosan idegenkedő fiatalok jelenthetnének – talán nem véletlen, hogy ők a film legkevésbé kidolgozott figurái.

A Veri az ördög a feleségét nagy leleménye, hogy a fenti társadalmi anomália absztrakt leírását egy igen konkrét, ám azt mégis tökéletesen leképező alkalomhoz illeszti: augusztus 20.-ához. A baloldali fordulatot követően az új rezsim jó taktikai érzékkel erre a népi (új kenyér) és vallásos (Szent István) emléknapra telepíti rá az új alkotmány ünnepét, s ezzel „domesztikálja” a kulturális hagyományban mélyen gyökerező napot. Augusztus 20.-án minden együtt van ahhoz, hogy egymást kioltva semmilyen legyen: katonai parádé és Szent Jobb-körmenet, tisztavatás és az új kenyér megáldása. Hogy az ünnep milyen abszurd karriert fut be a XX. század folyamán, arról igen szemléletes képet nyújt a kiadvány extrája: válogatás az augusztus 20.-áról tudósító magyar filmhíradókból. Kilenc példán keresztül, 1939-től 1971-ig sorjáznak politikai önképek, a Hősök teréről szóló összeállításokhoz hasonló reprezentatív erővel (ilyet Jancsó Miklós és Szabó István is készített). A programok igencsak változnak, egy dolog azonban (máig) változatlan: este tűzijáték. András Ferenc filmjében is.

Extra: Augusztus 20. a magyar filmhíradókban (MaNDA, 2015, 38’).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12439