KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ál-arc

Simó György

 

Végre egy igazi jutalomjáték. A szezon puffogós filmjei közül ezt a John Woo dolgozatot tartják sokan az idei nyár legjobbjának a Hollywood őshazájának számító Amerikában. Gyorsan hozzáteszem, én is. A filmes erőszak költészetének koronázatlan királyaként nyilvántartott Woo a Broken Arrow-ban már kipróbált John Travolta mellé ezúttal a Szikla óta szépen kigyúrt és érett nehézfiúvá cseperedett Nicholas Cage-et választotta, és hálás feladatot bízott rájuk. Versenyt játszhatnak egymással. A film szabályosnak tűnő terrorista történetnek indul: (Sean Archer) Travolta egy elit-kommandó és egy boldog család fejeként az életét teszi rá, hogy elfogja fia gyilkosát és emellett a világ legveszélyesebb gazemberének számító (Castor Troy) Cage-et. Ez egy milliárdos kárt okozó repülőtéri műveletben mindjárt a film elején sikerül is neki, ám mindez csak előjáték a film valódi témájához. Troy ugyanis ideggázbombát felejtett valahol a városban, és az egyetlen lehetséges mód, hogy megtalálják, ha a modern tudomány eszközeinek igénybevételével Archer arcot cserél a kómában fekvő Troy-jal, és így becsapva annak öcsikéjét kiszedi a bomba feltalálási helyét. A kóma persze véget ér, Troy feltámad, és egyből Archer arcában és családjában és pozíciójában találja magát, miközben a valódi, az igazi, a jó Archer a terrorista burájában és a börtönben reked. Woo elegáns nemtörődömséggel ugrik át a képtelen technikai részleteken, a fontos számára az arc- és identitáscsere. Az önmagában is működő alaphelyzet és Woo emblémának számító, balettszerűre koreografált lövöldözős jelenetei mellett a film Travolta és Cage lubickolásától igazán jó. Hol egymást játsszák-ünneplik, hol azt élvezik, hogy gond nélkül lehetnek durvák és finomak ugyanabban a szerepben, próbálgatják a személyiség határait és a kísérletezés árát. És velük együtt, kockázat nélkül ml is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1671