KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Bán Róbert (1925–2003)

Kelecsényi László

 

1965-ben vagy ’66-ban jártunk. Az Egyetemi Színpad egyik filmvitáján tűnt föl különös alakja. Ferde metszésű szemei, koromfekete haja egy távol-keleti urat sejtettek. Míg meg nem szólalt, folyton rajzolt. A raccsolása pedig a franciákat idézte. Az új hullám taraján lebegtünk, itt, Pesten legalábbis. De se nem japán, se nem gall – Bán Róbert volt a szavaival azonnal figyelmet keltő úriember a bölcsészkari teremben. Oda kellett figyelni rá. Metszően okos dolgokat mondott. Akkor már hírneves filmkritikus, s épp az idő tájt debütáló rendező.

Bárdos Artúr tanoncának, a pszichológia-művészettörténet szakot politikai újságírásra cserélő, majd azért a filmfőiskolát is kijáró Bán Róbertnek épp akkor mutatták be első önálló játékfilmjét. Negyvenéves múlott éppen. A Játék a múzeumban nem lett filmtörténeti alapmű, kézikönyvek állandó hivatkozási alapja. A mesterség biztos tudásáról tanúskodott, mint ahogy önálló rendezői pályafutásának további darabjai. Három-négyévente tett le az asztalra egy-egy újabb filmet. Kötelességének tudta, hogy szórakoztassa a nézőket. Készített színészekre építő vígjátékot (Mi lesz veled, Eszterke?), vérbeli krimit (A gyilkos a házban van), korhűen szellemes irodalmi adaptációt (Kísértet Lublón).

A filmes szakma mindenese volt. Se szeri, se száma különféle felvállalt szerepeinek. Éveken át szinkronrendező, majd mások ötleteinek útját egyengető dramaturg, az amatőr-filmesek elnöke, filmforgalmazási tanácsadó, a filmtörténet főiskolai tanára. Amikor már nem jutott önálló rendezéshez, kitalált magának egy új feladatot. Jávor Pál megannyi mozi-varázslatából összerakott egy ráadás-filmet (A Jávor, 1986) Egy pillanatra sem szűnt meg filmesnek lenni. Még a tavaly decemberi sajtóvetítéseken is felbukkant összetéveszthetetlen alakja.

Most végleg elment, aki egész életét a mozi nem szűnő bűvöletében töltötte. Nemcsak filmes volt, de remekül rajzolt is. Lesz-e vajon, aki ennek a celluloid-szalagtól mostanában végképp búcsút vevő nemzedéknek portré-sorozatát egyszer megrajzolja?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2063