KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmcenzúra

A dohányzás is káros az egészségre

Rajk László

 

Vajon ki húzza meg a határt művészet és nem-művészet között? Bonyolult a dolog, hiszen elsősorban kereskedelemről és terjesztésről van szó. Azt hiszem, hogy ez a kérdés a kereskedelmi törvények körébe tartozik. Létezik például egy törvény, mely szerint a cigarettadobozra rá kell írni, hogy a dohányzás káros az egészségre. Én minden előzetes ellenőrzés helyett azt mondanám, hogy a terjesztőket, forgalmazókat kötelezni kell arra, írják rá a termékükre: ez pornó, vagy horror stb. És ha nem teszik meg, akkor bárkinek joga legyen bírósághoz fordulni, és kérdőre vonni a terjesztőt, forgalmazót. A törvény ne azt minősítse, mi számít pornónak vagy erőszaknak, hanem gondoskodjon arról, hogy a termékről kiderüljön „mi is valójában”, „rá legyen írva”, és esetleg különleges forgalmazási szabályok vonatkozzanak rá. Például be kell csomagolni, bizonyos részeknek nem szabad látszani stb. Tudom, hogy a liberális országokban is van cenzúrabizottság. Nem elvből utasítom el például az angol megoldást, hanem úgy gondolom, hogy ma és még pár évig Magyarországon sokkal fontosabb, hogy az emberek megszokják a saját felelősségüket, hogy kialakuljon egy közmegegyezés, minthogy ettől a felelősségtől megszabaduljanak, és ezt a törvényre hárítsák. A mi szabályozási gyakorlatunk nagyjából megfelel annak a minimális elvnek, amit ezzel kapcsolatban helyesnek tartok, mint kereskedelmi szabályozást, természetesen ezt még lehet tovább finomítani. A fontos az: senkinek se lehessen joga arra, hogy előre eldöntse, hogy mi művészet és mi pornográfia. Ha a producer, a színházigazgató vállalja a veszélyt, és egy pornográfiának tartott művet művészetnek kiált ki, és ezt sikerül is elfogadtatnia, akkor élhessen ezzel a lehetőséggel. A szakértői testületeket meg majd a bíróság alkalmanként összehívja, hogy vitás esetekben kikérje a véleményt. Nem zárom ki ilyen testületek létét, de csak ad hoc módon, egy-egy ügy kapcsán kéne őket létrehozni. Azt el tudom képzelni, hogy kidolgozzanak egy kiskátét arra, hogy a forgalmazóknak, terjesztőknek mit hasznos figyelembe venniük, de ez csak ajánlás és nem törvény. Ezután a felelősség a forgalmazóé legyen.

Nekem sem tetszenek az újságosstandok. Úgy látom azonban, hogy csökken a szexlapok konjunktúrája. A szexlapok helyét a standokon át fogják venni a gyereklapok, a képregényújságok, és fogadni mernék, hogy ugyanazok, akik ma szexlapokat adnak ki, nemsokára gyermeklapokkal kereskednek majd, mert ez is hiánycikk, ez is hatalmas üzlet. Úgyhogy az az ajánlatom a pornókiadóknak, hogy álljanak rá a gyermeklapkiadásra.

 

Lejegyezte: Kovács András Bálint


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 12. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4065