KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pat Garrett és Billy, a Kölyök

Koltai Ágnes

Most, amikor elkészülte után majd másfél évtizeddel nálunk is bemutatják Sam Peckinpah nevezetes westernjét, elképedhetünk a műfaj alakváltozásán. Nem is akárki, hanem az amerikai western Messiása okozza a meglepetést.

Egy évtizeddel ezelőtt ájult lelkesedéssel beszéltek Peckinpah-ról, a műfaj megújítójaként emlegették, az eddig sosem látott iróniát, tobzódó erőszakot emelték ki filmjeiből. A kritikusok ki tudja hányadszor temették már el a westernt, amikor megjelent Sam Peckinpah, aki nem csupán a vérében hordozta a cowboy-életet (egy hamisítatlan vadnyugati ranchon nőtt fel), hanem kellő műveltséggel és szakmai ismerettel is rendelkezett (dráma szakon végzett, színpadi rendezőként és színészként dolgozott, majd a televíziónál kötött ki) ahhoz, hogy valami újat hozzon a mozgókép mesebirodalmába. Valójában persze semmi forradalmi újítás nem fűződik nevéhez; egyszerűen csak egy kicsit másképpen meséli el történeteit. A vad bandában például meghökkentően agresszívek, már-már csak az ölés öröméért gyilkolnak hősei. Peckinpah itt a cowboy önérzetéből, igazságából űz csúfot, kiforgat egy mítoszt, míg a Pat Garrett és Billy, a Kölyökben a western határait mossa el. Ez a – valós történetre épülő – rabló-pandúr játék Peckinpah kamerája előtt a fiatalság és az öregség drámai ellentétévé válik. Pat Garrett, az egykori zsivány beáll seriffnek, neki kell elfogni cimboráját, kölyök Billyt. Nincs menekvés, a kellemetlen feladatot el kell végezni, az érzelmeket, a csavargás szabadságát Pat eladta néhány rongyos dollárért. Kölyök Billy, aki már életében legenda volt (állítólag tizenkét éves korától bujkált a törvény morózus őrei elől), a filmben hájasodó, nők után koslató vagány, azon a végzetes éjjelen, amikor Garrett orvul lepuffantja, boldogan enged egy csábos hölgy hívásának. Billy a női kacérság áldozata lett – legalábbis Peckinpah elképzelése szerint, s talán igaza van a rendezőnek: egy ilyen westernhős csak így végezhette. Billy, a Kölyök egyetlen hatásos fegyvert ismer: feminin mosolyát. Nem csoda, ha a Vadnyugat kemény fickói habozás nélkül lelövik.

Kölyök Billyről már a Vadnyugat legendáját őrző nagypapák sem tudtak pontosat, életéről és haláláról számtalan történetet szőttek, de egyik sem volt ennyire enervált. A tizenéves gyilkos ránk maradt képét látva inkább a véres történeteknek hihetünk. A nőies finomságot hagyjuk meg Kris Kristoffersonnak és Peckinpah-nak, az ő Billyjük olyan ártatlan és szeretnivaló, hogy nem is értjük: miért keveredett e rút és véres világba, ahol hátulról lövik le az embereket, légyen az barát vagy ellenség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5218