KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Betörő az albérlőm

Pápai Zsolt

The Ladykillers – brit, 1955. Szereplők: Alec Guinness, Peter Sellers, Katie Thompson. Rendező: Alexander Mackendrick. Forgalmazó: Caesar Film International. 91 perc.

 

A második világháború után a nagy európai filmgyártások igyekeztek konkurálni a hamar túlhatalmúvá nőtt Hollywooddal, és erőfeszítéseiket néhol siker koronázta. Mindenekelőtt Nagy-Britanniában, ahol a kicsi Ealing és a Hammer Stúdió ért el eredményeket. Mindkettő inkább műfaji filmekben utazott – az Ealing a vígjátékok, a Hammer a fantasztikus filmek műhelye volt –, de alkotóik érzékenyebb kérdéseket is megpendítettek, és az ilyenektől elzárkózó, a konzervativizmus erődjébe húzódó briteket heveny társadalomkritikával lepték meg.

Az Ealing egyik büszkesége a stúdió végnapjaiban készült Mackendrick-darab öt gengszterről, akik egy idős hölgyhöz albérlőnek bejelenkezve készülnek hatvanezer fontot érő rablásukra. A film könnyed hangvételű, slapstick-elemekkel feldúsított komédia – illetve bujtatott politikai–társadalmi szatíra, tele szimbolikus képekkel (a nyitójelenetben Churchill akvarell-portréját mossa az eső) és jelenetekkel (a demokratikus döntéshozási mechanizmust az expozícióbeli szavazási procedúra figurázza ki, ahol a végső szót a banda legostobább tagja mondja ki; a teázási szokások gyilkosan ironikus bemutatása a bornírt hagyománykövetés paródiája). A Betörő az albérlőm politikus, ráadásul kőkeményen politikus darab, a bemutató után egyes kritikusok az öt gengszter figuráját egyenesen a világháború utáni munkáspárti kormány minisztereinek a karikatúraiként értelmezték.

Az eredeti cím – The Ladykillers – szoknyabolondokat jelent, de itt tükörfordításban is értendő: ez a geg rögtön megadja az alaphangot. A film egyik jellegzetessége a több – stiláris, hangulati, műfaji – regiszteren folytatott játék. Nagy formatudatossággal elkészítetett thrillervígjátékot látunk, amelyben a realista tónust itt-ott expresszionista stilizáltságú, illetve fagylaltszín képek váltják. Mackendrick formátumát mutatja, hogy akkor, amikor ennek még egyáltalán nem volt divatja, párbeszédbe kezdett a filmtörténeti hagyománnyal, és szövegközi idézetek sorát (M – Egy város keresi a gyilkost, Nosferatu) emelte be.

Műve a szerkesztés iskolapéldája, ami abból is kitetszik, hogy nem csak stilárisan homogén, hanem a különböző komikumtechnikákat tekintve is. A rendező bravúrosan bolondozik, helyzet- és jellemkomikum egységére épít. Különösen izgalmas, hogy a cselekmény orompontjain egyfelől nagy szerepet juttat a véletlendramaturgiának, másfelől a figurák történetbeli beágyazottságával alapozza meg a fordulatokat: a két központi karakter – a naiv házinéni és a bonyodalmat elindító Marcus professzor – mellett valamennyi toldalékalak igazi csapatjátékosként dolgozik a sztori mozgásban tartásán. Szerepük nem merül ki abban, hogy színesítsék a történetet, vagy dramaturgiai kitérők apropójaként szolgáló akciókat hajtsanak végre, elég csupán a mindig gyanakvó Mr. Harveyre gondolni, aki a film mértani közepén kételyeit artikulálva visszakormányozza a tutiba induló gengsztereket a kiindulópontra, és ezzel újraizzítja a mesét, de említhető az elbűvölően ostoba és megejtően galamblelkű Mr. Norton is, aki lomha pálfordulásával a történet megoldásában játszik főszerepet.

Bár jó néhány örökzöld pillanat akad (például a házinéni kanárija utáni hajsza szekvenciája, vagy a gengszterek és vénkisasszonyok közös teázásának jelenete), a film némely poénja mostanra megkopott, nem beszélve arról, hogy a már ötven évvel ezelőtt is helyi érdekűnek tetsző gegeket – van belőlük néhány – a mai magyar néző vélhetően nem érti. Mégis, ezzel együtt, a Betörő az albérlőm fontos, ma is ütős film, megformáltságát illetően a tökéleteshez közelít – nem véletlenül hívták meg Mackendricket a premier után Hollywoodba, ahol antréként leforgatta A siker édes illatát, minden idők egyik legjobb noirját.

Extrák: előzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9151