KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Frank & Wendy

Klág Dávid

Frank & Wendy – észt, 2005. Rendezte: Kaspar Jancis, Ülo Pikkov, Priit Tender. Írta: Priit Parn. Zene: Margo Köllar. Gyártó: Eesti Joonisfilm. Forgalmazó: Szimpla Film. Feliratos. 75 perc.

 

Priit Pärn megjelenésével és felfutásával az észt animáció az európai művészmozik és -fesztiválok tökéletes válasza lett a nyugatról és keletről egyszerre áramló tucattermékeknek. Pärn filmjei a szürrealista film és az animáció hőskorának legjobb tradícióira utalnak vissza, a rendező médiumát nem kifogásként vagy spórolásként, hanem eszközként használja: minimalista történetei már nem sokkal a kezdés után elvesztik minden kötöttségüket a realitással, és mint a Repülő Cirkusz animációs montázsai, a legváratlanabb helyekről gombolyítják tovább az eseményeket.

A Priit Pärn tollából született, de három különböző észt rendező keze alól kikerülő Frank és Wendy átveszi anyaföldje animációs iparának legjobbjaira jellemző szabad asszociációs történetmesélést, de annak minden vizuális invenciója nélkül. Az összefüggéstelen epizódok és az ügyetlenül kritikus összekötő metajelenetek tovább rontják a napi politika ostorozásának hatását, a film látszólag semmivel sem próbál meg finomabb eszközöket keresni a szatírához, mint az egy évvel előtte készült, nem igazán finomkodó Amerika Kommandó. Trey Parker és Matt Stone bábfilmje hiába lőtt vaktában mindenre, amit paródiaképesnek talált, történetét képes volt felhúzni egy erőltetetten mocskos szájú, de határozott fonalra. A Frank és Wendy ugyan az észt-lett határviszonyokról garantáltan újdonságot mutat, de belevész a pár évvel ezelőtt is ósdinak tartott, az amerikai titkosügynökségek irányítása alatt álló és japán turistáktól elözönlött világot kifigurázó bornírt műfaji közhelyekbe, amiket ilyen koncentrációban még az európai lélek is nehezen visel.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9181