KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Esküvő után

Vajda Judit

Efter brylluppet – dán, 2006. Rendezte: Susanne Bier. Írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Morten Soborg. Zene: Johan Söderqvist. Szereplők: Mads Mikkelsen (Jacob), Rolf Lassgard (Jorgen), Sidse Babett Knudsen (Helen), Christian Tafdrup (Christian). Gyártó: Zentropa Entertainments. Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány. Feliratos. 120 perc.

 

 

A Születésnaptól kezdve az Okén keresztül a Bűnökig számos bizonyítékát láthattuk már annak, hogy a dánok igen erősek melodrámában – a Hogy szeretsz? és a Testvéred feleségét... című filmeket jegyző Susanne Bier rendező és alkotótársa, Anders Thomas Jensen forgatókönyvíró pedig különösen az. Legújabb közös munkájukban, az Esküvő utánban ismét ízlésesen és meggyőzően vezetik elő az érzelmek csodálatra méltó kavalkádját és a már-már a görög tragédiákéra emlékeztető sorsfordulatokat. Az irigylésre méltóan gazdag, ám egészen szélsőséges élethelyzetbe kerülő üzletember, a bombayi utcagyerekek megmentésén fáradozó egykori alkoholista és drogfüggő „közös” szerelmük, valamint egy bizonytalan fiatal lány történetét elmesélő műben néha talán már túl sok a mindent elsöprő érzelmekből, de a remek színészek (élen a legutóbbi Bond-film gonoszaként nemzetközi hírnevet szerző Mads Mikkelsennel) és a remek színészvezetés megmentik még a giccsgyanús jeleneteket is.

A lenyűgözően bonyolódó emberi drámákon kívül Bier művének egyéb figyelemre méltó vonása is van. A film során gyakran kapjuk a lélek tükreként működő (hol reménykedve csillogó, hol a döbbenettől tágra nyíló) szemek, az idegességtől zavartan babráló kezek, jelentőségteljes szavakat kiejtő ajkak premier plánjait és szuperközelijeit, melyek időnként önálló életet élő gyorsmontázs-szekvenciákká állnak össze. Ezek egyrészt a jellemzés és az azonosulás eszközei, másrészt viszont a képkivágatok olyan szűkek, hogy kiragadják a tárgyat összefüggéseiből – így azok gyakran egyenesen Kulesov-effektusként működnek (mindig más jelentést hordoznak, attól függően, mit látunk előtte vagy utána). Ennek az ügyes formai fogásnak köszönhetően a film egyszerre lesz együttérző és távolságtartó – ami határozottan jót tesz a túlcsorduló érzelmek közepette.

Bier nem a hétköznapi, életszagú drámák, hanem a nagy, sorsfordító tragédiák, a nehéz döntések és választások krónikása, de ezt szépen, jó ízléssel és kifinomultan csinálja. Nem csoda, hogy az alkotó nemrégiben hollywoodi bemutatkozását (A tűz martaléka) is leforgathatta, s hamarosan elkészül a Hogy szeretsz? és a Testvéred feleségét... amerikai remake-je is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9279