KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Őrült életek

Baski Sándor

La vida Loca – spanyol-mexikói-francia, 2008. Rendezte: Christian Poveda. Kép: Christian Poveda. Zene: Sebastian Rocca. Gyártó: Aquelarre Servicios Cinematograficos / El Caiman / La Femme Endormie. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 90 perc.

 

Miután Roberto Saviano a camorráról szóló tényregényének a Gomorra nevet adta, Christian Poveda dokumentumfilmje nyugodtan futhatna „Pokol” címen is. A párhuzam csak annyiban sántít, hogy míg Saviano a nápolyi maffiáról átfogó körképet adott, Povedát – épp úgy, ahogyan a Gomorra adaptációját jegyző Matteo Garronét – nem az okok, hanem a következmények érdeklik. Az Őrült életekből így aztán nem is tudjuk meg, hogy mi áll a San Salvador-i bandaháborúk hátterében – a ’90-es években Los Angelesből kitoloncolt latin-amerikai származású bűnözők voltak azok, akik nem csak a „gettókultúrát”, de véres belharcaikat is exportálták az óhazába. A várost uraló két rivális banda közül Poveda az úgy nevezett M-18-as csoport néhány tagjának életét követte, több mint egy éven át. Szereplői mindannyian tinédzserek vagy fiatal felnőttek, akik már maguk is többgyermekes szülők. Munkájuk nincsen, az arcukat borító, bandatagságukat jelző tetoválások miatt nem is vennék fel őket sehova. Harcolni, lőni, szúrni nem látjuk őket, csak azt, amikor már kiterítve fekszenek az aszfalton, vagy a ravatalon, az átkozódó, vérbosszút fogadó egykori társak gyűrűjében.

A film elején még úgy tűnik, hogy az ellenpontot a gettó közepén működő pékség dolgozói képviselik, akik az M-18 egykori tagjaiként próbálnak tisztességes munkából megélni. Vezetőjüket azonban, aki hosszasan szónokol a rehabilitáció fontosságáról, gyilkosság miatt elítélik, és idővel a többiek is követik őt a börtönbe. A kétségkívül sokkoló gettótabló minden másodperce azt sugallja, hogy tetszőleges helyen leszúrva egy kamerát San Salvador bandák uralta negyedeiben, szenvedéssel, esztelen erőszakkultusszal és halállal találkozhatunk. Poveda filmje – eligazító narráció, riporteri jelenlét vagy az átgondolt szerkesztői munka hiányában – így nem sokkal több mint testi-lelki szörnyszülöttek középkori vásárokat idéző seregszemléje.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9864