KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

3D revolúció

David R. Ellis: A végső állomás 3D

A halál ezer arca

Sepsi László

A 3D vonzza a horrort.

 

A filmtörténet látványos technikai újításai az elmúlt száz évben igen hamar ráleltek a számukra leginkább megfelelő műfajokra, legyen szó a szélesvászon és a történelmi kalandfilm románcáról vagy éppen a musical és a legújabb hangrögzítési technikák egymásra találásáról. A horror és a háromdimenziós film az ötvenes évek óta alkot meghatározó párost: a borzalomkeltés igénye és a 3D kínálta sokkoló attrakció szintézise Andre de Toth Panoptikumában és A fekete lagúna szörnyében bizonyította életképességét, hogy a nyolcvanas évekre a technika kifulladó szériák mankójává váljon (Jaws 3-D, Amityville 3-D), majd az új évezredben a slasherfilmmel visszataláljon a legtisztább attrakciós mozihoz.

Tekintve, hogy néhány, az alműfaj határait feszegető alkotás kivételével a slasher alig több szex-és erőszakjelenetek permutációval létrehozott sorozatánál, minimálnarratívái – mint azt már a Péntek 13 3-D is bizonyította – kiváló hordozót kínálnak a 3D nyújtotta puszta hatáskeltésnek, miközben a műfaj többnyire tizen-huszonévesekből álló közönsége egyben az efféle ámulatkeltő trükkökre is meglehetősen fogékony célcsoportot biztosít. A szintén idén mozikba került Véres Valentin 3D a vászonból kivágódó csákányaival és az antagonista ámokfutásának otthont adó bányászváros tárnáinak mélységillúziójával tökéletesen hozta a koncepciótól elvárt hatásszintet, de a Végső állomás-széria negyedik epizódja még tovább megy a hangsúlyok eltolásában, 3D-ben prezentált kreatív halálnemek sorozatává redukálva az elbeszélést. Az ezredfordulós tinihorror-hullám nagy túlélője a „halált nem cselezheted ki” közhelyének illusztrációja során megszabadult a hagyományos antagonistától, hogy helyét végzetes véletlenek sorozata vegye át, a szúró-vágófegyverekkel véghezvitt gyilkosságokét pedig az ezen véletlenek által előidézett (nemritkán igen komikus) halálesetek. A jelen epizódot jegyző David R. Ellis – a Kígyók a fedélzeten már bizonyította, hogy Ellis-nek jó érzéke van az exploitation-alapötletek végsőkig pörgetéséhez – ennek megfelelően minden alkalmat megragad, hogy a vásznat a nézőtér felé repülő-kinyúló tárgyak töltsék be, a robbanó versenyautótól a pezsgősdugóig, esetenként párhuzamos montázsban egyszerre több creative kill előkészületeit is egymás mellett futtatva. A halállista megszakításán fáradozó huszonéves „hősök” nem többek a befogadó ingerküszöbét célzó apparátus ágyútöltelékeinél, miközben Ellis a legkülönfélébb trükköket bevetve próbálja megadásra kényszeríteni nézőjét – ennek csúcspontja például egy 3D-s vetítésen bekövetkező, többszörösen önreflektív kataklizma. A leplezetlen hatásvadászattal tüntető 3D-s horrorfilm visszavezet a filmtörténet kezdetéig: több, mint száz év után az attrakcióra éhező nézősereg újra félreugorhat a feléje száguldó szerelvény elől.

A VÉGSŐ ÁLLOMÁS 3D (The Final Destination)­ – amerikai, 2009. Rendezte: David R. Ellis. Szereplők: Bobby Campo (Nick), Shantel VanSanten (Lori), Krista Allen (Ally). Forgalmazó: InterCom. 82 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 11-11. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9879