KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/március
• Faragó Vilmos: Esettanulmány Harcmodor
• Pünkösti Árpád: Mozi vagy anti-mozi? Dárday istván és Szalai Györgyi a Harcmodorról
• Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz XX. században Fábián Bálint találkozása Istennel
• Csalog Zsolt: Nem csak „cigány film” Koportos
• Zsugán István: „Meghalt a mozi, éljjen a video!” Római beszélgetés Michelangelo Antonionival
• N. N.: Michelangelo Antonioni filmjei
• N. N.: A fotópályázat nyertesei
• Nemes Nagy Ágnes: Anti-antik Pasolini Oidipusz királya
• Matos Lajos: Mert A Sebészek Humanisták M.A.S.H.
• Hegedűs Tibor: Öregfiúk a moziarénában Glória / Szenzáció!
• Bársony Éva: Varázsige: a mozgás Gross Arnold és a film
• R. Székely Julianna: Foglalkozása: gyártásvezető
LÁTTUK MÉG
• Iszlai Zoltán: Gyorshajtás
• Schéry András: Akiket forró szenvedély hevít
• Iszlai Zoltán: Csendes amerikai Prágában
• Veress József: Szerelem első látásra
• Koltai Ágnes: Akció a fegyvertárnál
• Loránd Gábor: Harminc lány és Pythagoras
• Schéry András: Mennyire szerettük egymást
• Tardos János: Négy bandita, tíz áldozat
• Bársony Éva: Az ismeretlen katona lakkcipője
• Hegedűs Tibor: Őrült nők ketrece
• Fekete Ibolya: Gengszterek sofőrje
• Bende Monika: A tajga császárának végnapjai
• Tótisz András: Az ember nem nőhet fel mese nélkül
TELEVÍZÓ
• Fábri Anna: A bolondok kvártélya Krúdy a képernyőn
• Loránd Gábor: Kétfélidős adaptáció A sipsirica
• Feuer Mária: A bába és mecénás: operák a tévében Lendvay, Ránki, Stravinsky
TÉVÉMOZI
• Zalán Vince: A magyar ugaron
• Csala Károly: Férfias idők
• Csala Károly: Hűtlen asszonyok
TELEVÍZÓ
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ott lenni Felületes megjegyzések az amerikai televízióról
• Kristóf Attila: A szórakoztatás felelőssége Humor a tévében 3.
KÖNYV
• Fáber András: Kinek kell ma Balázs Béla?
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Michel Ciment; Giacomo Gambetti

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pippa Lee négy élete

Roboz Gábor

Private Lives of Pippa Lee­ – amerikai, 2009. Írta és rendezte: Rebecca Miller. Kép: Declan Quinn. Zene: Linda Cohen. Szereplők: Robin Wright Penn (Pippa Lee), Mike Binder (Sam Shapiro), Alan Arkin (Herb Lee), Winona Ryder (Sandra Dulles), Keanu Reeves (Chris Nadeau). Gyártó: Elevation Filmworks / Grand Army / Lumina. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 93 perc.

 

Akár a serdülőkor környékén járó, akár középkorú hősök fókuszba állításával fogalmazza meg mindig más hangütésű történeteit, Rebecca Miller rendre boldogságuk elérésében akadályozott, borús élethelyzetekben veszteglő lányokról-nőkről mesél. Az érzelmi válság forrását jelentheti az egészséges szülő-gyermek viszony hiánya (lásd az Angela mániás depressziótól szenvedő édesanyját és a Jack és Rose balladája szívbeteg édesapjának közelgő halálát), vagy a párkapcsolat kudarca (a Menekülés az életbe mindhárom középkorú hősnője a megfelelő társ hiánya miatt sínylődik) – az idei Pippa Lee négy élete egyaránt merít a két krízisfaktorból.

Pippa harminc évvel idősebb férjével egy kertvárosba költözik, a hirtelen jött szabadidő azonban idill helyett az összeomlás veszélyét helyezi kilátásba számára. A gondoskodása ellenére mindig is háttérbe szorított, szerelemmentes házasságban vegetáló asszonyon fokozatosan úrrá lesznek zűrös emlékei, és a békés látszatélet mögött felsejlik fájdalmakkal terhes múltja (amelyet speed-függő anyja és drogmámoros kamaszkori sodródása határozott meg): a segítőkész magyar címben jelzett életek Miller talán legkomplexebb hősnőjét rajzolják meg nekünk.

A rendszeresen saját forgatókönyvből – és ezúttal saját regényből is – dolgozó szerzőnő ismét csak kerüli a melodrámai hangvételt, ráadásul a különböző idősíkok eleinte leleményes beemelésével (amelyek Miller korábban alig-alig érvényesített stilizáló képességét több ízben megcsillantják) az előzőeknél jóval árnyaltabbá teszi aktuális portréját. A film plakátja által ígért (ám kizárólag reklámértékkel bíró) sztárgarmadával benépesített, alkalmanként iróniától és fekete humortól sem mentesen ábrázolt élethelyzetekből kerekedő történetben a rendezőnő ezúttal meglátja a lelki béke lehetőségét – de az komoly rosszallásra adhat okot, hogy ennek esetleges eléréséhez egy ordítóan érdektelen társat tart alkalmasnak Pippa számára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9895