KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nömadak Tx

Baski Sándor

Nömadak Tx – spanyol, 2006. Rendezte és írta: Harkaitz Martinez de San Vicente, Igor Otxoa, Pablo Iraburu. Kép: Raúl De la Fuente. Zene: Oreka Tx. Szereplők: Igor Otxoa, Harkaitz Martinez de San Vicente. Gyártó: Arena Comunicación. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 89 perc.

 

A zene az emberiség közös nyelve, amelyen keresztül egymástól kontinensnyi távolságra élő kultúrák is képesek párbeszédre lépni – ezt a leírva meglehetősen közhelyes gondolatot próbálja illusztrálni két baszk népzenész, Harkaitz Martinez de San Vicente és Igor Otxoa. Egy tradicionális ütős hangszeren, txalapartán játszanak, amelynek fő jellegzetessége, hogy megszólaltatásához két ember szükségeltetik, akik egymásra reagálva, improvizatív stílusban, közösen teremtik meg a ritmust. Martinez és Otxoa számára a txalaparta nem egyszerű hangszer, kommunikációs instrumentum is egyben, segítségével nemcsak ők képesek egymásra hangolódni, de a világ bármely pontján be tudnak kapcsolódni a helyi (nép)zenei áramlatokba. Bizonyítandó mindezt körbeutazták a keleti féltekét, Indiától Lappföldön és a Szaharán át Mongóliáig, hogy együtt zenéljenek többnyire amatőr, saját kulturális hagyományaikat még őrző népzenészekkel.

Az utazásról készülhetett volna beszélőfejes interjúkkal körített, etnografikus igényű dokumentumfilm is, a Nömadak Tx – a cím baszk nyelven egyszerűen nomádot jelent – azonban inkább egy klipszerű road movie lett. A fellépő művészek helyett a zene és a képek mesélnek – az operatőri munka a zord körülmények ellenére is lenyűgöző –, sokszor a szereplők monológjait is a hangszer hipnotikus ütemeinek ritmusára vágják a szerkesztők. A Nömadak Tx így legalább annyira rokona az Isztambul zenei térképét megrajzoló Fatih Akin-filmnek (Át a hídon – Isztambul hangjai), mint a Baraka vagy a Dogora vizuális szimfóniáinak. Utóbbiaknál azonban jóval könnyedebb, gyors ritmusa, klip-esztétikája, pár perces epizódokból felépített jelenetei révén még a zenei élményeit a YouTube-ról szerző generáció igényeivel is tökéletesen kompatibilis.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10362