KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A tél foglyai

Pápai Zsolt

Dead of Winter – amerikai, 1987. Rendezte: Arthur Penn. Szereplők: Mary Steenburgen, Roddy McDowall, Jan Rubes. Forgalmazó: Fantasy Film. 96 perc.

Utolsó előtti nagyjátékfilmjében Arthur Penn, a veterán filmforradalmár (A csodatevő, a Bonnie és Clyde, a Kis nagy ember és az Éjszakai lépések alkotója) különös módon nem összegezett vagy leltárt készített, hanem egy olyan géniusz előtt tisztelgett, akinek a munkásságához egyébiránt nem sok minden fűzte a hatvanas–hetvenes években készült mesterműveit. A tél foglyai szimpla Hitchcock-hommage lett: andalító tucatmozi, amely nem különösebben rossz, ámde korántsem delejes.

A történet középpontjában Katie McGovern (Mary Steenburgen), az állástalan színésznő áll, aki egy nap pazar thriller főszerepét kapja meg. Igaz, gyanúsan távoli helyre, fel a hegyek közé kell utaznia a próbafelvételre, de a busás honorárium, no meg a szerepformálással járó kihívások ígérete elaltatja a gyanakvását. A szerepet végül is megkapja, de egy olyan thrillerben, melyben az élete a tét.

A Psychót idézi néhány cselekményvezetési fogás (lásd például a rémek által szeparált lány keresésére induló férj mellékszálát), a hősnő börtönét jelentő házban lévő állatpreparátumok, továbbá a Roddy McDowall által alakított mészáros-segéd habitusa (ráadásul McDowall játéka sokban Anthony Perkins-ére emlékeztet), a Szédülést pedig a sztorin végigvonuló – sőt: megsokszorozott – személyiségcsere motívuma citálja. Mindazonáltal apró utalások további Hitchcock-opuszokat is előhívnak (az expozícióban a hősnő begipszelt lábú, de setesután is állhatatosan kukkoló férje a Hátsó ablakot, míg az egyik jelenetben a neonfehér tej a Gyanakvó szerelmet), és végeredményben a filmen annyira eluralkodik Hitchcock szelleme, hogy Arthur Penn-nek már alig jut szerep. Az atmoszférikus kísérőzene, valamint Steenburgen és McDowall játéka ugyan sokat dob a mozin, de az így születő hatást ellenpontozza egyes szituációk kiszámíthatósága (mindenekelőtt a zárlatbeli fordulatok ilyenek), és a keresett-kimódolt szimbolika (a filmben fontos szerep jut néhány aranyhalnak, mintegy a hősnő helyzetét illusztrálandó).

Anthony Gilbert The Woman in Red című regényét Penn előtt negyven évvel már feldolgozta Hollywood-Alsó bűnfilm-zsenije, Joseph H. Lewis, és mi tagadás, a rendező My Name is Julia Ross című szolid remeke semmivel sem szolgált rá, hogy remake legyen belőle. Penn munkájában semmi nem emlékeztet erre a thrillerklasszikusra, mármint azon kívül, hogy cseles célzásként az egyik szereplőt Lewisnak, egy másikat pedig Julie Rossnak hívják benne.

Extrák: két filmográfia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11091