KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Snowpiercer – Túlélők viadala

Kránicz Bence

Snowpiercer – dél-koreai-amerikai, 2013. Rendezte: Bong Joon-ho. Szereplők: Chris Evans, Song Kang-ho, Tilda Swinton, John Hurt. Forgalmazó: ADS Service. 126 perc.

Dél-koreai rendező Csehországban forgatott, angol nyelvű filmje, amerikai, koreai, brit és román színészekkel, francia képregény alapján – a Snowpiercer a „globális film” eminens példája, amely ráadásul történetében is egy helyre zsúfolja az emberiség összes nációját, filmforgatás helyett egy vonat vagonjaiba terelve mindazokat, akik túlélték a bolygónkat lakhatatlanná tévő új jégkorszakot.

A hatalmas szerelvény zárt ökoszisztémája tökéletesen modellezi a fennálló társadalmi berendezkedést: az első kocsikban kényelmesen elférnek a gazdag kevesek, míg hátul egymáson tülekedve, sötétben és mocsokban vegetálnak a potyautasok ezrei. Időről időre az elnyomottak seregei fellázadnak, és megostromolják az első osztály vagonjait – a cselekmény kezdetén a fél életét a vonaton töltő Curtis (Chris Evans) vezetésével tör ki az esedékes forradalom, hősünk pedig vér és verejték árán jön rá, hogy ahogy a Földön, úgy a Vonaton is a manipulatív elit használja ki a háborgó tömegek dühét.

A hazájában sztárrendezőnek számító Bong Joon-ho A gazdatest sikere és az Anya remeklése után kapott lehetőséget az eddigi legnagyobb költségvetésű dél-koreai film elkészítésére. Inspirációért a gazdag sci-fi hagyománnyal rendelkező francia képregényekhez nyúlt, az 1982-ben megjelent Le Transperceneige történetét azonban lecsupaszította, és látványközpontú akciófilmet hozott ki a disztópikus alaphelyzetből. A Snowpiercert az egyes vagonokban talált akadályok osztják fejezetekre, a kirobbanó erőszak pedig mindenhol más arcot ölt: vaksötétben zajló baltás mészárlás, sokkoló iskolai lövöldözés és gőzfürdőben lefolytatott test test elleni harc ritkítja a szereplőket, míg a fináléban a lélektani hadviselésre kerül a sor. A brutális jeleneteket Bong szürreális humorral ellenpontozza (az ocsmány vonatminiszterre kezet emelő páriát nemcsak megcsonkítják, de egy fél pár cipőt is a fejére tesznek), és a színpompás díszletek is távolítják a realizmustól a történéseket. Emiatt a film nyomasztó jövővízióját nem is lehet túlságosan komolyan venni, az akciószekvenciák stílusbravúrjai viszont társadalmi mondanivaló nélkül is emlékezetesek.

Éppen a pazar látványvilág miatt fájlalhatjuk, hogy a Snowpiercer a rendező és az amerikai forgalmazó elhúzódó vitái miatt elkerülte a magyar mozikat, a Weinstein testvérek ugyanis húsz perccel megkurtították volna a játékidőt. Végül Bong kiharcolta, hogy az ő változatát mutassák be, és bizonyára a botrány hírének is betudható, hogy a film máris kisebbfajta kultstátuszra tett szert a sci-fi rajongók körében.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12441