KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Életműtöredék

N. N.

 

Erdély Miklós a háború utáni avantgarde második nemzedékének egyik meghatározó egyénisége volt. Hajas Tiborral, Altorjai Sándorral és Szentjóby Tamással együtt a hatvanas évek elején tűnt fel a modern képzőművészetben; a csoport, ha nem is folytatója, de szellemi örököse az előtte járó művész-nemzedék – Bálint Endre, Vajda Lajos, Vajda Júlia, Anna Margit, Kornis Dezső – törekvéseinek. Az avantgarde második generációja honosította meg a happeninget, ők voltak a pop, a koncept, és a neo-dada előfutárai. Mindannyiuk közül talán Erdély volt a legnyughatatlanabb: a lírától a képzőművészeten át a fotóig és a filmig minden művészeti ágat kipróbált. (A párizsi Magyar Műhely Kollapszus orv. címmel jelentette meg verseskötetét.)

1928-ban született, egy évet járt a Képzőművészeti Főiskolára, szobrászatot tanult Bokros Birman Dezsőnél, majd 1951-ben építész diplomát szerzett a budapesti Műszaki Egyetemen. 1959-ben és 1963-ban is felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakára, de mindkét alkalommal eltávolították a Főiskoláról. Dolgozott vágóként a Televízióban, megbízták a budavári palota kupolájának rekonstrukciós tervével, akciókat szervezett, kidolgozta a fotómozaik-eljárást, melynek segítségével középületeken hiperrealista hatású, dekoratív falfelületeket lehet kialakítani. Objekteket, fotómontázsokat készített, elméleti cikket írt a montázsról, az avantgarde filmről és a zene szerepéről a filmművészetben. Alapítótagja az INDIGO csoportnak, Budapesten kívül kiállított Wroclawban, az amszterdami Works and Words fesztiválon, Gentben, Zágrábban, Genovában. New York-ban a Millenium filmközpontban vetítették Vonatút című filmjét. Életmű-kiállítása 1986. április 11-én nyílt meg az Óbuda Galériában, itt vetítették le eddig csak a barátok és a szűk szakma körében ismert filmjeit.

1968 óta készített filmeket a Balázs Béla Stúdióban. Rövidfilmjei és játékfilmjei: Rejtett paraméterek (1968); Antiszempont (1971); Új kávézó nyilt a Szamuely utcában (1972); Partita (1974); Álommásolatok (1977); Verzió (1981); Vonatút (1982); Tavaszi kivégzés (1985).

Tevékenységét a párizsi Magyar Műhely Kassák-díjjal jutalmazta. 1986. május 22-én halt meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/08 32. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5741