KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szenzáció áldozata

Szkárosi Endre

 

Sydney Pollack vonzódása a giccshez eddig sem volt ismeretlen előttünk, mindeddig azonban bizonyos szakmai színvonalon váltunk e meghitt érzés beavatottjaivá, akár A lovakat lelövik, ugye? melodrámája révén, akár A keselyű három napja című, feszesebben kivitelezett bűnügyi történet jóvoltából.

Most viszont, A szenzáció áldozatánál – eredeti címén Absence of Malice, aminek „Rossz-akarat nélkül” volna tán a szöveghű fordítása – a giccs és a közhely találkozásához asszisztálhatunk; s az ünnepi esemény hanyag színvonalon celebráltatik.

A forgatókönyv tele kisszerű dialógusokkal, vívódónak és rokonszenvesnek szánt középszerű, unalmas és mindenképpen sematikus alakokkal; sokatmondónak álcázott és bárgyú, előre kiszámítható helyzetekkel. Paul Newman – láthatóan szenvedve – egy még igazi etikai normákkal rendelkező, klasszikus maffiózó áldott jó gyermekét alakítja, akit az Állatian Aljas Bűnüldözés és az Embertelenül Hengerlő Sajtó meghurcolásra és zsaroltatásra ítél; ám ő ennek ellenére Mérhetetlen Furfangjával túljár az Elvetemült Rendőrfőnök és a Pipogya Főügyész – továbbá az egész elaljasodott Társadalmi Struktúra – eszén, és Igazságot szolgáltat. Sally Field, a jóhiszemű, ám az Ártalmas Mechanizmus Eszközeként működő újságíró szerepében többnyire egyszerűen csak idegesítő, különösen amikor Nagymonológját mondja el, aminek nem kisebb a dramaturgiai funkciója, mint hogy „helyretolja a kibillent időt”. A film gondolati – és képi – színvonalát híven jelzi az unalomig ismert bevágás, amint a Kíméletlenül Zakatoló Nyomdagép megállíthatatlanul sokszorosítja többszázezer példányban a Hazug Információt.

E filmi közhely-revü nagy sikerre számíthat bárhol a világon: azt a mindenütt szívesen üdvözölt, simogató tételt állítja fel újra, miszerint a Rendszer a Velejéig Romlott, ám a Központi Kormány Jó és Emberséges, ezért az Igazság mégiscsak Győz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6278