KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A lázadás ára

Peredi Ágnes

 

„Nincs szükség egy ügyes emberre manuális munkához?” így kell kérdezni, de előbb figyelmes tekintettel, tiszteletet sugárzóan meghajolni a munkaadó előtt.

Beválik az apai tanács. A lázadás ára című dán film hősének, Johnny Larsennek sikerül munkát kapnia. Szabad naphosszat deszkát cipelnie, és megkaphatja első leckéjét arról, milyen, ha feljebbvalójának nemet mond. Jobb lehetőség híján a hadseregben tanulja tovább az életet, ahol apró lázadásait még inkább megtorolják. Végül is bármerre próbál lépni, látnia kell, hogy aki a társadalomban alul van, megüti magát, ha tiltakozni mer, de akkor is megalázzák, ha mindig meghajlik.

A filmben sem a lázadások, sem a büntetések nem életveszélyesek. Mégis, az így kirajzolódó világ nagyon nyomasztó, komor. A kép is csak egyszer válik tágassá, majdhogynem derűssé, a katonaságtól való szökés pillanatában. De nyilvánvaló, ahogy onnan nem lehet megszökni, a hétköznapok hálóit, csapdáit se lehet kikerülni. Vagy meg kell tanulni alkalmazkodni, vagy erőt gyűjteni a régi, harcos nagyapák emlékéből.

Ezek a tanulságok bizonyára akkor is világossá válnának, ha a film tömörebb lenne. A katonai dresszúrát például sokkal kevesebből is meg lehet érteni. Az első, félszeg szerelmet megmutató részek sem keltettek igazán mély benyomást. Annál inkább tetszett az élet fájdalmas oldalát is alaposan ismerő, bölcsmosolyú nagymama alakja, a megalkuvásokba szürkült apa és nem utolsósorban a tétova, de lázongó Johnnyt alakító fiatal színész játéka. Johnny Larsen a háború utáni évek világát kezdi kiismerni. De ha az ember csupán azokra a – szinte már megszokott – napi hírekre gondol, hogy hány százezer fiatal van munka nélkül ebben vagy abban az országban, nem nagyon kétséges, miért készült mostanában ez a film Dániában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7129