KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Katasztrófa földön-égen

Harmat György

 

Valentyin, a filmben szereplő repülőgép egyik pilótája, kénytelen elválni elviselhetetlenül hisztérikus feleségétől, kisfiát ritkán láthatja. Igor, a másik pilóta (az aranyszívű nőcsábász), beleszeret Tamarába, a gép stewardessébe. A kezdeti másfél óra elteltével, ha nem tudnánk, aligha gondolnánk, hogy az első szovjet katasztrófafilmet látjuk. Alekszandr Mitta merészen a nézői várakozások ellen dolgozik, végsőkig feszítve a műfaj dramaturgiáját.

A szovjet rendező két (egymáshoz közel álló) filmtípust egyesít: a katasztrófafilmet (Pokoli torony, Lavina) és a „repülőgép-filmet” (Repülőtér, Vihar a repülőgépen). Mindkettőnek jellemzője: csak hosszú előkészítő periódus után következnek a „külső” izgalmak. Itt a cél az, hogy minél jobban megismerjük a szereplőket és (lehetőleg bonyolult) kapcsolataikat. Tehát, hogy tudjuk: kiért, vagy ki ellen kell izgulnunk. Ezt a bevezető szakaszt Mitta is megnyújtja, nem eredménytelenül. Élőek a figurák, érdekesek a földi, a „lelki katasztrófák”, még akkor is, ha az igazi konfliktusok keverednek a sablonra gyártottakkal.

Aztán a kapitány és személyzete (magángondjaikkal megrakottan) repülőjükre szállnak, hogy főleg asszonyokat és gyerekeket menekítsenek meg a földrengés sújtotta Bibriből. Az ottani repülőteret elárasztással fenyegeti a lávafolyam, s a szovjet gépnek egy félig beomlott kifutópályán kell felemelkednie: ezeknek a perceknek az ábrázolása bravúros. Bizonyos film-műfajoknak (ilyen a katasztrófafilm is) elengedhetetlen követelménye a tökéletes technikai kivitelezés. Ebben a filmben nagyvonalú látványmegoldások váltakoznak ügyetlen és illúzióromboló háttérvetítésekkel és makett-konstrukciókkal. Ami pedig a repülőutat illeti: még a repülőgéptechnikában járatlan nézőnek is hihetetlenek bizonyos fordulatok és a jól megformált pilótaalakok mellett különösen feltűnő az utasok arctalansága.

Felemás mű tehát Mitta filmje. Eszünkbe sem jut a zseniális Ragyogj, ragyogj, csillagomat számon kérni a rendezőn, hiszen alapvetően más műfajról van szó. Egy percig sem unatkozunk az égi-földi katasztrófák nézése közben, de nagyobb emberi hitelességre, következetesebb kidolgozásra vágyunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7287