KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Kismonográfia Grigorij Csuhrajról

Hegedűs Tibor

 

A Filmbarátok Kiskönyvtárának Kortársaink a filmművészetben sorozatában megjelenő portrék szerzői nemcsak stílusukban, hangütésükben térnek el egymástól – ami természetes –, de az általuk bemutatott egyéniség megközelítésében is. Hozzám azok a tanulmányok állnak közel, melyek mind nyelvi, mind szerkezeti szempontból világosak, áttekinthetők és (tárgyukhoz, vagy inkább alanyukhoz, való szubjektív kötődésük ellenére) sohasem adják fel kritikai nézőpontjukat. Magyarán: az apológiát még ebben a „méltató” jellegű könyvecskékben is kifejezetten károsnak tartom, akárcsak a (mégis) megemlített hiányosságok elbagatellizálását, vagy – kivált – kötelezőnek vélt mentegetését. Némely, idáig megjelent kiadványban föltűnt olykor az ilyen „féloldalas” megvilágítás, a torzító kinagyítás, mint az elfogultság (tisztelet?) zavaró járuléka.

Azt hiszem, hogy Veress József Csuhrajról szóló, mindössze hetvennégy oldalas kismonográfiája pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Megtartva a „három lépés távolságot”, tárgyilagosan, okosan támogatja a filmkedvelő olvasót a művész megítélésében. Tudja, hogy ehhez az alkotások mégoly pontos, aprólékos analízise korántsem elegendő. Így messze elkerüli az agyonesztétizálás csapdáját.

Nagy gondot fordít Csuhraj szabálytalan, az alkotások csekély számának tükrében igencsak redukált pályafutásának (s e pályafutás hátterének) fölrajzolására, a művészt befolyásoló különböző – szakmai és társadalmi – hatások elemzésére. Köntörfalazás nélkül, nyíltan és őszintén szól olyan tényezőkről, melyekről óvatosabb, kényesebb területekre nem szívesen tévedő filmesztétáink, ítészeink legföljebb célozgatnak, gondosan fogalmazott virágnyelven. Szókimondásának ködoszlató hatása különösen szerencsés Csuhraj esetében: kifogja a szelet azok vitorláiból, akik „tüntető hallgatásról” suttognak vele kapcsolatban vagy épp elhallgattatásról... Veress József bebizonyítja, hogy Csuhraj talaj vesztése akkor kezdődött, amikor mások – Hucijev, Panfilov és többiek – éppen nekilendültek a jelen konfliktusai ábrázolásának, amikor a szovjet új hullám tehetséges és lendületes művekben megválaszolandó kérdéseket vetett föl. Okosan töpreng azon, hogy Csuhraj (akkor még) fiatal kora ellenére vagy nem tudott megszabadulni a „háború traumájától”, vagy a személyi kultusszal való saját leszámolása után (Tiszta égbolt) a „hogyan tovább?”-ról nem volt elképzelése.

Egyébként Veressel egyetértésben korántsem tartom tragikusnak, hogy Csuhraj stúdióvezetőként másokat segítve korszerűbb, új hangokat, törekvéseket támogatott filmkészítés „helyett”; akár az önkritika ösztökélte erre a tevékenységre, akár az erőgyűjtés szüksége. E tevékenysége méltánylandó, s semmiképpen nem tekinthető félreállásnak. Igaz, újabb nekifutása is sikertelennek bizonyult: de csak azért, mert az Emlékezés afféle szentimentális sopánkodással regisztrálta a hősök és hőstettek elhalványulását, s nem késztette gondolkodásra és következtetések levonására. Ezzel kapcsolatban Veressel is volna némi vitám: mert igaz ugyan, hogy a nyugati országokban megkérdezett riportalanyok egy részének „feledékenysége” (Sztálingráddal kapcsolatban) valóban a kapitalista félretájékoztatás következménye; ám jusson eszünkbe, hogy Alain Resnais és Marguerite Duras a Szerelmem, Hirosimában mily nyomatékosan hangsúlyozták a feledés veszélyét – s vele együtt a tanulságokét; s hogy a legfiatalabb párizsi generáció számára például Oradour sem mond semmit. És hogy ugyancsak nem véletlenül készült el, jó tizenöt évvel ezelőtt (!) a Hitler?... Nem ismerem! című, lényegében ugyanezzel a jelenséggel foglalkozó francia riportfilm.

Talán akadnak majd, akik szemére vetik a szerzőnek, hogy a Balladával, a Negyvenegyedikkel, a Tiszta égbolttal kapcsolatban nem mond különösen újat, inkább mások véleményét idézi. Lehet, hogy ez szerénység: szerintem pusztán annak le-szögezése, hogy ezekről a művekről már fölfedeztek minden lényegeset, tehát fölösleges mindenáron eredetieskedni. A kompiláció során azonban bőven találunk olyan megjegyzéseket, melyek korrekciós jellegűek, s kiemelik Veress egyéni nézeteit, megítélését. Fontosabb azonban, hogy a művek meg- és felidézését harmonikusan építi bele a könyv áttekinthető szerkezetének egészébe, okos és tanulságos vizsgálatának folyamataiba.

Veress József – Csuhraj nálunk eddig csak szakmai körökben ismert Ingoványáról szólva – optimista felhanggal zárja kötetét (anélkül, hogy jósolna). Reményében mindazok osztoznak – e sorok írójával együtt –, akik szurkolnak a szovjet film fölemelkedéséért s Csuhraj „újjászületéséért”.

 

 

(Veress József: Grigorij Csuhraj Népművelési Propaganda Iroda Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, mo. Budapest. 74. old.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7574