KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/április
• Csala Károly: Van-e arca Bencsiknek? Békeidő
• Székely Gabriella: Gyógyítsuk meg egymást! Orvos vagyok
• Matos Lajos: Sámán vagy Showman? Medikusok az Orvos vagyok című filmről
• Hámori Ottó: Álomfejtés Utolsó előtti ítélet
• Kósa Ferenc: Olmi árvái A facipő fája
• Kristó Nagy István: Voks a béka mellett Habfürdő
PRO ÉS KONTRA
• Takács Ferenc: Átok földjén Apokalipszis most
• Gábor Pál: Őrület Walkür-zenére Apokalipszis most
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vagy helyett és Nyugat-Berlin

• Galsai Pongrác: Úgynevezett valóságok Korkedvezmény
• Michałek Bolesław: Az erkölcsi nyugtalanság filmművészete
• Gambetti Giacomo: Fellini és A nők városa
• Marx József: Mit tehet egy stúdió egy szál magában? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés I.
• Bádonfai Gábor: Önnekrológ Meghitt családi kör
• Czeizel Endre: Kábítószer és fantázia A hallucináció ábrázolása filmen
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Utazás a világ végére
• Harmat György: Futárszolgálat
• Hegedűs Tibor: Robert és Robert
• Grawátsch Péter: A rejtélyes bankbetét
• Tótisz András: Ezüstnyereg
• Gervai András: A szökevény
• Koltai Ágnes: Nagyivók
• Loránd Gábor: A repülő madár árnyéka
• Tótisz András: Válaszút előtt

• Kelecsényi László: Nosztalgiánk természete A Karády-szindróma
TELEVÍZÓ
• Mezei András: Miközben a csupasz égő egyet hunyorgott Hat év történelem
• Ökrös László: Szelíd groteszk ellenpontozással Prolifilm
TÉVÉMOZI
• Bikácsy Gergely: Vincent, François, Paul és a többiek
• Bikácsy Gergely: Mussolini végnapjai
• Molnár Gál Péter: Lady Hamilton
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: Szegény kis amorozó Ez a Józsi, ez a Józsi
• Mágori Erzsébet: Centiméterekkel a valóság fölött Nemlétezik történetek
• Bársony Éva: Győzelem, ami felér egy vereséggel Visszajelzés
• Berkes Erzsébet: Ebszex, avagy az elkutyult kutyálkodás Kasparek
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: Montázs-könyv
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Mit lopott Saint-Just?
• Lukácsy Sándor: Csakugyan lopott-e Saint-Just?
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Ulrich Gregor

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egyszerű emberek

Bori Erzsébet

Hal Hartley amerikai filmrendező. Nem a hollywoodi fajtából, de nem is az európai iskolázottságúak közül. Az óvilági mintákkal való hasonlósága csak esetleges és felszíni. Kétségtelenül szívébe véste azonban a nagymesterek egy tanítását: mindenki ugyanazt a filmet csináljá egész életében.

Immár valamennyi munkáját láthattuk idehaza, beleértve a főiskolai dolgozatokat is, a legutóbbi, Isabelle Huppert kedvéért kicsit franciásra vett melodrámát, Az amatőrt is. Legyen rövid, hosszú, korai vagy kései, egyazon film variánsairól van szó. Ugyanazok a témák, alaphelyzetek, konfliktusok, ugyanazok a párbeszédek, gesztusok, arcok, ugyanaz a fényképezés, vágás és zene. Hartley pályáján nemhogy előrelépést, fejlődést nem észlelni, de szemléletváltozást, új eszmék felbukkanását sem. Akármelyik filmjét nézed, láttad mindet.

Hősei egyszerű, becsületes, „all american” figurák, fehérek, angolszászok, és hisznek a protestáns etikában. Belül, a szívük mélyén akkor is ilyenek, ha történetesen hardpornó csillag, bérgyilkos a polgári foglalkozásuk, vagy azt beszélik róluk, hogy az imént megölték az apjukat, viharos ifjúkorukban felrobbantották a Pentagont.

Hartley a kisvárosi (elővárosi) Amerika világa iránt tanúsított szembetűnő érdeklődése David Lynchet idézi meg, ez a rokonság megint csak látszólagos: világképük nagyon is eltérő. Lynch bűnbeesési szakértő, Hartley szereplői legfeljebb hibákat követnek el – esetenként büntetőjogi következménnyel. Az Egyszerű emberekben két fiú keresi az apját, ki hírhedt terrorista, s évtizedek óta bujkál. Az idősebb fiú egy sikeres rablás és egy szerelmi csalódás után van, a fiatalabb szemüveges, és folyton olvas. Találkoznak egy nővel, vagyis kettővel, körülöttük feltűnnek a Hartley-antológia jellegzetes alakjai, csudabogarai, úgy mint dúlt lelkű rendőr, frankomán benzinkutas, epilepsziás román anarchista lány. A papáról végül kiderül, hogy nem „az” és nem is olyan: galambősz úriember, emelkedett eszmék és szép fiatal lányok rajongója.

Nincs a világon semmi baj Hal Hartleyval. Tehetséges, ügyes, szellemes, szórakoztató. Van ízlése és humora: Csak már nagyon unom.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=846