KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Náci zombik

Alföldi Nóra

Dod sno – norvég, 2009. Rendezte: Tommy Wirkola. Szereplők: Vegar Hoel, Stig Frode Henriksen, Charlotte Frogner. Forgalmazó: Cinetel. 90 perc.

 

Legyen akár élénkpiros artériás, vagy barnásvörös vénás vér – a folyékony szövet a hóval érintkezve rózsaszínes trutymóvá fakul és elveszti hagyományos, zsigeri borzalmakat kiváltó attraktivitását, a meseszép síparadicsomi tájak tehát csak első blikkre tűnnek kiváló kontrasztokat szülő horrorhelyszíneknek. A norvég Tommy Wirkolának azonban ez az utolsó problémája, Náci zombik című pajkos kis horror-komédiája látványos bizonyítéka kiváló ízlésének, trendérzékenységének, zsánerbeli jártasságának, és nem utolsó sorban anatómiai ismereteinek. Igaz, mindez nem a semmiből pattant elő, a skandináv horror évek óta az egyik legnépszerűbb északi importcikk az IKEA után, s bár a nemzetközi vizeken abszolút győzelmet kivívó Engedj be! éppenséggel svéd fennhatóság alatt készült, a norvég testvérek kevésbé rendhagyó – síelő-, snowboardozó-, erdőjáró-csoportok balszerencsés kirándulásairól regélő – tempós slasherei (Cold Prey I–II; Manhunt) is szép internacionális sikereket tudhatnak magukénak.

A Náci zombik bekapcsolódik a trendbe, a belsőség-orgia alanya egy maroknyi, a civilizációtól távoli hófödte hegycsúcson víkendező orvostanhallgató, kiket a direktor minimális fals-riogatás után menten az egyenruhás hörgő zombik kezére ad, hogy aztán a karaktereik főbb jellemvonásai csontig csupaszítva táruljanak fel a néző előtt. Wirkola nem válogat, részrehajlás és mindenféle sorrend nélkül, alaposan kidolgozott, tempós vérfürdők közepette tünteti el a vászonról szereplőit, eközben intelligens utalásokat nyársal az anyagba, mellesleg félvállról kidolgoz egy újszerű zombi-tipológiát, melyet bölcsen hazájának történelmi hátteréből eredeztet. A címszereplő monstrumok a II. világháború idején a környéket náci terror alatt tartó kincsvadász zombik, akiket nem is a mérhetetlen fogyasztási mánia, hanem nyugtalanító múltjuk átkozott lejárt szavatosságú, agyatlan gyilkológép hoz létre. Ahol az új szabályok hibázhatnának, Wirkola ügyesen korrigál; nem hagy időt arra, hogy az ellentmondások lelepleződjenek, sőt az igen népszerű náci okkultizmus tematikáját is mellőzi a matériából – amennyire lehet, megmarad a splatter-realizmusnál. Filmje ennek ellenére tökéletesen kerek egész, legnagyobb érdeme a precízen felépített sokk-taktika és végtelenül abszurd fekete humor – makulátlan náci-exploitation, az egyenruhája azonban jóval csinosabb, mint 30 évvel ez előtti hadtársaié.

Extrák: Előzetes és képgaléria.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10119