KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kéjjel-nappal

Vajda Judit

Knight and Day­ – amerikai, 2010. Rendezte: James Mangold. Írta: Patrick O'Neill. Kép: Phedon Papamichael. Zene: John Powell. Szereplők: Tom Cruise (Milner), Cameron Diaz (June), Peter Sarsgaard (Fitzgerald), Maggie Grace (April), Paul Dano (Simon). Gyártó: Twentieth Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.

 

 

Szőke szépség gyakorolja a repülőgép mosdójában a csábmosolyt és a megfelelő szöveget, miközben kiszemeltje – egy lenyűgözően koreografált akciójelenetben – egy egész rakomány rosszfiút hatástalanít, majd ugyanazzal a játszi könnyedséggel kínálja tequilával a tett helyszínére érkező hősnőt. A Kéjjel-nappal legjellemzőbb képsorát az ebben tapasztalt kettősséget továbbvivő számos hasonló követi, miközben a hétköznapi lány, June és a Roy Miller nevű szuperkém elképesztő kalandok során a fél világot bejárja, szinte minden közlekedési eszközzel, földön-vízen-levegőben (épp csak a Holdon nem landolnak egy rakétával). Az alkotók ezenkívül a kaland- és kémfilmszótárat is végiglapozták: akció-romkomjuk A smaragd románcától a Bourne- és Bond-darabokon át Hithchcockig tartalmaz utalásokat nagy bőséggel.

Nem az így kialakult kellemes katyvasz teszi azonban, hogy a film mégsem működik (vagy legalábbis nem működik eléggé). A legnagyobb baj vele az, hogy egyszerre kíván a női fantázia és a férfivágyak mozgóképes beteljesítője lenni. A férfi főhősnek tetőtől talpig cool mind a 170 centije, fél kézzel elintéz bárkit és csupa izgalom mellette az élet (lásd ellenpontként a volt barátot, az unalmas, szürke tűzoltót), miközben a védelmező ösztön is munkál benne és még a szüleit is szereti. A hosszú combú főhősnő pedig imádja az autókat, és mikor hisztériázni kezd, épp a megfelelő pillanatban, gombnyomásra omlik eszméletlenül a karjainkba. Az „akció akció hátán”-megoldás a férfiaknak, míg az ezt időnként megtörő lassabb tempó a hölgyeknek kedvez – csakhogy így a két nem közül valamelyiknek végül nem lesz jó. James Mangold tehát az olyan fajsúlyos alkotások, mint a Copland, az Észvesztő, A nyughatatlan és a Börtönvonat Yumába után egy mind a rendező, mind a néző számára habkönnyű és szépemlékű, ám sajnos korántsem kielégítő nyári kalandként működő művet alkotott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10262