KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Provincia

Rokon a humuszban

Nagy V. Gergő

A Provinciában a múlt és a másik ember egyaránt idegen.

 

„Szerinted engem is a kocsimmal együtt fognak elföldelni?” – kérdi Ottó, az egyszeri áruszállító sofőr a vendéglátójától, miután lerobbant furgonjával egy régészeti ásatáson ragadt. Ez a múlt és identitás nélküli, együgyűen a világra révedő férfi (Orosz Ákos) érdeklődve kóvályog keresztül a régésztelepen és mintha a kihantolt csontvázakban önmagára ismerne: az egyiknek csak egy saruja, a másiknak egy fogatos kocsija van, miként Ottó is csupán egy furgonnal rendelkezik, és vélhetően utána sem marad majd sokkal több ennél. És a rezervált múltkutatók nagyobbára éppolyan óvatossággal kezelik ezt a tesze-tosza jövevényt (kivétel: egy függőágyban duzzogó, morózus hippi), mint amivel földben talált csontokat tisztogatják.

Kárpáti György Mór korábbi kisfilmjeihez (Éjfél, Erdő) hasonlóan egy bávatag kívülálló nézőpontjából meséli el az ismeretlennel való találkozás zsebkendőnyi sztoriját és a visszafogott, melankolikus hangfekvés vagy a kimért, precíz ritmus is az előzményeket idézi. De a Provincia az idegenség és a világba vetettség témájáról jóval komplexebb módon tudósít. Az ásatáson földre pottyant űrlakóként kószálgató sofőr nem csupán a közvetlen környezetében mutatkozik menthetetlenül különállónak, de a régmúltra és az elhantoltak nemzedékeire is áthidalhatatlan távolból csodálkozik rá – földönkívüli tehát kettős értelemben, hétköznapi idegensége időbeli, vertikális dimenziót kap (és ezt nagy kifejezőerővel és szelíd humorral közvetítik Hartung Dávid mélységben komponált totálképei a föld felé fordulók között császkáló férfiról). A világgal kapcsolatba lépni igyekvő sofőr ásót ragad a szakképzett régészek között, de hiába talál egy műtárgyat a humuszban, nem tarthatja meg – miként a macskaszemű régészlánnyal (Fátyol Hermina) is éppen hogy csak sikerül összemosolyogni. Kárpáti szép, markáns, míves rövidfilmje mintha azt sugallná, hogy évezredekhez mérhető távolság, szinte földtörténeti korszakok választanak el minket egymástól – de a kapcsolat kísérlete (legalábbis a zárókép tanúsága szerint) mégsem hiábavaló.

 

PROVINCIA – magyar, 2014. Rendezte és írta: Kárpáti György Mór. Kép: Hartung Dávid. Vágó: Duszka Péter Gábor. Zene: Ensemble De Organographia, Kristóf Marci, Szabó Bálint. Szereplők: Orosz Ákos (Ottó), Fátyol Hermina (lány), Gőz István, Péter Benjámin. Gyártó: Mirage Film Studio / Színház- és Filmművészeti Egyetem. 22 perc.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11721