KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kingsman: A titkos szolgálat

Kránicz Bence

Kingsman: The Secret Service – amerikai-angol, 2014. Rendezte: Matthew Vaughn. Írta: Matthew Vaughn és Jane Goldman. Kép: George Richmond. Zene: Matthew Margeson és Henry Jackman. Szereplők: Taron Egerton (Gary), Colin Firth (Hart), Samuel L. Jackson (Valentine), Michael Caine (Arthur), Mark Strong (Merlin). Gyártó: 20th Century Fox / Marv Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 129 perc.

 

Soha annyi kamaszgyerek nem került még a világmegváltó hős szerepébe, mint az elmúlt évek Hollywoodjában. A hálás célközönség mostanában főként szuperhősök latexgúnyájába képzelheti magát, a pattanásos pókemberek és mutáló mutánsok mögött háttérbe szorultak a James Bond babérjaira törő spionfiókák. A Kémkölykök széria kifulladása és a 001 – Az első bevetés bukása után Mark Millar író és Matthew Vaughn rendező brit alkotópárosára hárult a feladat, hogy új életet leheljenek az ifjúsági kémkalandok alműfajába.

A Wantedot és a Kick/Asst is jegyző Millar eddigi életműve alapján nem meglepő, hogy az eredetileg hatrészes képregénysorozatként megjelent The Secret Service eleve közel áll a szuperhősös zsánerhez, mint ahogy az sem ért senkit váratlanul, hogy a tizenéves hős dacára nem mellőzi a mizantrópiát és az explicit erőszakot sem. Arra viszont kevésbé lehetett számítani, hogy a képregény megírásánál is segédkező Vaughnnak az adaptáció során esze ágában sincs engedményeket tenni a korhatárbizottságnak. Sőt, előszeretettel fordítja exploitation mozikhoz illő mészárlásorgiába a cselekményt – a főhős mentorának templomi ámokfutása kiváltképp meghökkentő.

A multiplexközönség sokkolását célzó, kétségtelenül bátor jelenetek azonban elidegenítően hatnak a karikatúra-főgonosz műsorszámai és az emberiség elpusztítására szőtt, ám alig komolyan vehető mesterterv meghiúsításának parodisztikus fordulatai közé ékelve. A zavarba ejtően ingadozó hangnem mellett a körülményesen induló és nehezen véget érő történet tempógondjai is az alkotók bizonytalanságát mutatják. Egyedül a hűvös sármjukat és úriember-imázsukat megőrző angol színészek találják a helyüket a filmben, Colin Firth és kollégái számára viszont a Kingsman aligha több egy zsíros csekknél és a makulátlan tweedzakón ejtett apró vérfoltnál – egy alapos tisztítás után már maguk sem fognak emlékezni titkos szolgálatukra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12119