KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától

Feminista romantika

Simor Eszter

Vinterberg Thomas Hardy regényét feminista nézőpontból adaptálta újra

Az angol írót a saját korában nőgyűlölőnek bélyegezték, mivel hősnői nem találták meg a boldogságot a viktoriánus korszak erkölcseinek megfelelő hagyományos feleség szerepében. Érdekes, hogy a regényeiben a társadalmi korlátokat kritizáló, realista írót félreértették, hiszen célja éppen az volt, hogy – gyakran szexuális töltetű, tabunak számító témák ábrázolásával – ráirányítsa a figyelmet a nők változó szerepére. A Távol a világ zajától regényben egy nagyon modern, korát megelőző gondolkodásmódú nő portréját festette meg. Thomas Vinterberg újra feltette a kérdést a női függetlenségről és adaptációjában a regényben is benne rejlő, feminista szemléletet erősítette fel.

A regényből már 1967-ben készült egy nagysikerű filmváltozat. John Schlesinger rendező munkája a regény eseményeit hűen követő, klasszikus adaptáció, mely sikerét főként a Nicolas Roeg által fényképezett izgalmas vizuális világának és a hiteles környezetábrázolásának köszönhette. Míg Schlesinger határozott női karaktere még inkább az igaz szerelmet kereste, addig Vinterberg Bathsheba Everdene-je már egyértelműen azért utasítja el a házasságot, mert függetlenségét félti. (Az éhezők viadalának írója, Suzanne Collins bevallottan Hardy karakterétől kölcsönözte hősnője, Katniss Everdeen vezetéknevét, akit szintén a mindennel szembeni lázadása határoz meg.)

A dán rendező új filmje kevéssé emlékeztet az olyan korábbi, a Dogma-mozgalomhoz kötődő durva realizmussal fogalmazott munkákhoz mint a Születésnap vagy A vadászat. A Hardy-val közös pont, hogy Vinterberget is igazán érdeklik az individuum életét tönkretenni képes társadalmi tilalmak és előítéletek. A korábbi dán filmjeiből ismert nyersesség helyébe a romantikus történethez illő kifinomultság lép. Hardy-adaptációjában egy intelligensen megírt, jól szerkesztett forgatókönyvre (David Nicholls), hiteles színészi alakításokra és gyönyörűen fényképezett képekre (operatőr: Charlotte Bruus Christensen) épít. A mindezek által felerősített feminista üzenet korunkban is megállja a helyét.

A filmet bevezető voice over meghatározza a film nézőpontját. A Carey Mulligan által játszott főszereplő elárulja a nézőnek, hogy mindig is jól megvolt egyedül és talán túlságosan is független. Főhősnőnk egy családi örökségnek köszönhetően anyagilag is önállóvá válik. Megszerzett függetlenségét három férfi kérő is veszélyezteti. A három férfi (Oak, a megértő juhász, Boldwood, a vagyonos földbirtokos és a jóképű és pimasz Troy őrmester) három különböző tulajdonságot képvisel: anyagi biztonság, szenvedély, mély szeretet (az „amit egy férfi adhat egy nőnek” elv alapján.)

Az 1967-es Schlesinger adaptáció igyekezett minden fontos cselekményszálat átemelni a regényből. Jelentős szerepet juttatott a realista környezetábrázolásnak: Délnyugat-Anglia sárban és esőben úszó tájai lélegzetelállító totálképeken tűntek fel. A Julie Christie által életre keltett gyönyörű főszereplő határozott és erős karakter, de ezzel együtt sebezhető. A 60-as években készült film „feminizmusát” jelzi, hogy a színésznőt túl modern választásnak tartották a klasszikus szerephez.

Vinterberg verziója gyorsabban halad végig a történet eseményein, nagyobb hangsúlyt fektet az érzelmek-érzékek hiteles megjelenítésére és az árnyalt karakterábrázolásra. Az új verzió férfi színészei közül kiemelkedik a Troy őrmestert játszó, jelentős szexuális vonzerővel bíró Tom Sturridge (őt Vinterberg a tragikusnak ábrázolt előtörténetével jelentősen humanizálja). Éppúgy, mint a klasszikus verzióban, a legemlékezetesebb jelenet, ahol Troy kardforgató tudományával hódítja meg a hősnőt. Ez a Roeg képein még végtelenül bizarr, egy leigázó hadsereget idéző performansz, Vinterberg filmjében felerősítetten erotikus töltetet kap.

Az elődjénél függetlenebb, Carey Mulligan által alakított karakter határozottságát és intelligenciáját hangsúlyozza ki a rendező, bár sebezhetőségét megőrzi. Vinterberg olvasatában ez egyértelműen Bathsheba története, és Mulligan abszolút uralja is a filmet. Megformálásában a főhősnő élvezi, hogy szembemegy a konvenciókkal.

„Egy nőnek rendkívül nehéz kifejezni az érzéseit egy olyan nyelven, amit a férfiak maguknak találtak ki arra, hogy ők fejezzék ki a sajátjaikat.” Bathsheba így fogalmazza meg a női függetlenség társadalmi problémáját. Azóta sincs új nyelv.

 

TÁVOL A VILÁG ZAJÁTÓL (Far from the Madding Crowd) – brit, 2015. rendezte. Thomas Vinterberg. Írta: Thomas Hardy regényéből David Nicholls. Kép: Charlotte Bruus Christensen. Zene: Craig Armstrong. Szereplők: Carey Mulligan (Bathsheba), Matthias Schoenaerts (Oak), Tom Sturridge (Troy), Michael Sheen (Boldwood), Juno Temple (Fanny). Gyártó: BBC / Fox Searchlights / DNA Films. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 119 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12260