KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pingvinek vándorlása 2.

Benke Attila

L'empereur – francia, 2016. Írta és rendezte: Luc Jacquet. Operatőr: Luc Jaquet, Jérôme Bouvier, Laruent Chalet, Jérôme Maison, Yanick Gentil. Zene: Cyrille Aufort. Narrátor: Lambert Wilson. Gyártó: Bonne Pioche. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. 82 perc.

 

A moziba szánt természetfilmeknél mindig adott a kínos kérdés: miért éri meg a nézőnek felkelni plazmatévéje elől, hogy jegyet váltson például a nemrég bemutatott Terrence Malick-szemfényvesztésre, Az Univerzum történetére, melyre amúgy köröket ver a BBC 4K-felbontásban élvezhető tévésorozata, a Bolygónk, a Föld 2 a veterán David Attenborough-val.

Hogy a Déli-sarkkutató Luc Jacquet filmje, a Pingvinek vándorlása 2 megéri-e a pénzét? Annyi bizonyos, hogy a 2005-ös Oscar-díjjal jutalmazott első rész meglepő módon sikeresen teljesített a pénztáraknál, és az Akadémia elismerését is elnyerte mögöttes tartalma miatt, mivel a címszereplő antarktiszi pingvinközösség felfogható volt az emberi társadalom modelljeként.

A Pingvinek vándorlása 2-ben az Antarktisz hósivataga lenyűgöző, miként a jégpáncél alatti tengeri élővilág újfent gyönyörű, és ismét magunkra ismerhetünk a pingvinek kommunájában. Ezek a furcsamód antropomorf, vízben és szárazföldön egyaránt helytálló élőlények meghökkentően intelligens és szervezett közösségben élnek. Egymást melegítik, beavatási rituáléik és emberi hibáik vannak. A legjellemzőbb kapcsolat köztünk és a felcseperedő fiókák között, hogy bár a pingvinek tollpelyhét kifejlett kültakaró váltja fel, s az ifjaknak már be kellene ugrania a jeges mélyvízbe halat fogni – ám mivel a felnőttek épp a praktikus dolgokra nem tanították meg őket, a riadt ifjúság csak tehetetlenül pislog a parton. Pont úgy, mint a mai huszon-harmincéves generáció tagjai vágtató infotársadalmunk káoszában, a pályakezdés szakadéka szélén. Luc Jaquet ezenkívül sajnos nem tud többet hozzátenni a tíz évvel ezelőtti első részhez, ismeretet nem terjeszt, csupán ismétel: műve kizárólag keményvonalas pingvinrajongóknak ajánlott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13200