KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Fantasztikus világok

Beavatottak

Kránicz Bence

: Tóth Csaba politológus népszerűvé tett egy szemléletmódot, a sci-fik politikai, jogi elemzése egyre több elemzőt érdekel.

 

Tóth Csabát is meglepte, hogy tavaly megjelent könyve, A sci-fi politológiája milyen sikeres lett. Amilyen egyszerűnek tűnt a fiatal politológus ötlete, olyan lelkes fogadtatásra talált: a legnépszerűbb kortárs fantasztikus film- és könyvsorozatokon, a Star Wars, Az éhezők viadala, a Star Trek epizódjain keresztül mutatott be alapvető politikaelméleti dilemmákat, amellett érvelve, hogy az óhatatlan egyszerűsítések ellenére ezekből a fikciós univerzumokból a valós társadalmi-politikai rendszereinkre vonatkozóan is tanulságos belátásokkal gazdagodhatunk.

A szerzővel készített interjúnkban (Filmvilág 2016/6) Tóth azt mondta, vonakodna filmes vagy irodalmi analógiát keresni a mai magyar politikai rendszer elemzéséhez. Visszafogottsága érthető, mégis úgy éreztem, könyvére is rányomja a bélyegét: A sci-fi politológiája alaposan körüljárta a választott művek politikai rendszerét és azok történelmi forrásait, de merészebb elemzéseket, bátrabb gondolatokat és a mai politikai életre vonatkozó, inspiráló reflexiókat nemigen találtam a könyvben. Alapvetően ugyanez a kifogásom a Tóth szerkesztésében készült, az ő módszerét alkalmazó tanulmányokkal szemben is, amelyeket a Fantasztikus világok közöl.

A kötetbe belelapozva imponáló a feldolgozott témák változatossága. A négy egységre osztott könyvben önálló részt kaptak a Star Wars-szal foglalkozó írások (maga Tóth naprakészen a Zsivány Egyest elemzi), de a szuperhőstörténeteknek, a fantasy- (vagy azzal határos sci-fi) sorozatoknak és a jelen vagy a közeljövő dilemmáit fejtegető szériáknak is külön blokk jut. A valóságos internetes hisztériát provokáló Trónok harcához és Walking Deadhez éppúgy került szerző, mint a kamaszoknak kedves Beavatott-sorozat vagy Terry Pratchett, Hannu Rajaniemi, Alejandro Jodorowsky főként csak sci-fi rajongók által ismert műveinek vizsgálatához. A kortárs merítés miatt a kötet bátran ajánlható azoknak is, akiknek nincsenek alaposabb műfajtörténeti ismereteik, de érdeklődésüket felkelti egy friss tévésorozat vagy divatos szerző. Sőt, valójában nekik, a kíváncsi laikusoknak szól elsősorban a könyv. Ha olvasóként magunk is alaposabban ismerjük az elemzett műveket, könnyebb kiszúrni a lapos következtetéseket vagy a zsurnalisztikus általánosításokat („aki akár csak egyetlen zombis filmet is látott, pár szóban el tudja mesélni bármelyik másik hasonló alkotás történetét” – kezdi Walking Dead-elemzését Török Gábor).

Ám semmi gond nincs azzal, hogy a könyvet nem akadémikusok írták, bár az Amerika Kapitányról szóló újságcikk, illetve a Battlestar Galactica vagy a Jean le Flambeur sorozatok tartalmi összefoglalója egy „puha” tanulmánykötetbe sem illik. Inkább a fiktív politikai-társadalmi rendszerek működéséből levont következtetések hiányoznak. A kötet legjobb szövegei azok, amelyek összefüggést teremtenek reális és fantasztikus világok között: Lovász Dorottya precíz Asimov-tanulmányát vagy Kisteleki Károly elmélyült jogismeretet hasznosító Trónok harca-elemzését később is érdemes lesz felütni. Örülhetünk az érvelő szövegeknek is: Tóth Csaba szerint a Birodalom a Halálcsillag megépítésével kényszerhelyzetbe hozta a Lázadókat, Filippov Gábor pedig az Alien pusztítóan erkölcstelen nagyvállalatával példálózva mutatja be, miért van szükség bizonyos fokú állami kontrollra. Egyik esetben sincs szó nagyívű gondolatokról, de érezni, hogy a művek bemutatása nem öncél, hanem legalábbis illusztráció. A könyv tehát bizonyítja, hogy a Tóth által kínált olvasat, a fantasztikus fikció politikai, jogi, hatalomtechnikai szempontú vizsgálata számos elemzőt foglalkoztat, az előzménykötet sikere pedig jelzi, hogy mindez szerencsére sokkal több olvasót érdekel, mint a szorosabban vett film- vagy irodalomtudományi tanulmányok. A következő lépés az volna, hogy ezek a szempontok új, markáns értelmezésekhez is elvezessék a lelkes szerzőket.

 

Athenaeum Kiadó, 2017


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13312