KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Renegátok

Fekete Tamás

Renegades – amerikai-francia, 2017. Rendezte: Steven Quale. Írta: Luc Besson és Richard Wenk. Kép: Brian Pearson. Zene: Eric Serra. Szereplők: Ewen Bremner (Rainey), Charlie Bewley (Stanton), J.K. Simmons (A tábornok), Sylvia Hoeks (Lara). Gyártó: EuropaCorp / Belga Productions. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 105 perc.

 

A kalandműfaj egyik legrégibb és legkedveltebb toposza a vélt vagy valós kincs utáni hajsza: a MacGuffinként szolgáló zsákmány nem csupán az út kalandjainak szinte végtelen számú és módú felmutatását kínálja, de a kapzsi és áruló emberi természet lakmuszpapírját is beszínezi. A sorban így éppúgy megfér a Sierra Madréba tartó Humphrey Bogart és csapata, mint Indiana Jones, akit jellemzően éppen a keresett tárgy léptet át a fantasztikum területére. Ezen az alműfajon belül már-már önálló leágazásnak tűnik az a néhány film, ahol valós történelmi és földrajzi helyen és időben, egy valódi fegyveres konfliktus kellős közepén indul másfajta csatába egy osztagnyi katona – ráadásul a cél minden esetben egy rakomány arany, melynek létezése teljes mértékben bizonyítottnak is látszik. Az 1995-ben, a délszláv háború végén játszódó Renegátokban egy csapat amerikai tengerészgyalogos ered egy több százmillió dollárt érő kincs nyomába, melyet még a nácik raboltak el Franciaországból, és mely most egy tó mélyén pihen.

Steven Quale még James Cameron mellett kóstolt bele a filmkészítésbe, és öt közös munkájuk alatt több szakmát is kipróbált – harmadik önálló rendezésén azonban mégis inkább a forgatókönyvíró/producer Luc Besson hatása érződik. Az amerikai sikereket gyermeki lelkesedéssel európaizálni, ezzel együtt pedig B-filmesíteni is akaró Besson számára ezúttal az Öböl-háborúban játszódó Sivatagi cápák lehetett a minta. Ám David O. Russell filmje nem csupán az egyszeri mozinézők, a készítők számára is csupán távoli emlék lehet: szűk marokkal mért erényeit ugyanis már nem sikerült átmenekíteni. Hőseink egytől-egyig aranyszívű férfiak, akik már az első pillanatban természetesnek veszik a fitfti-fifti osztozást maguk és a bosnyák nép között, és végig e szerint is cselekednek. A fordulatokban meglepően szegény történetben az írói tanácstalanság jeleként feltűnik még antagonistaként egy gonosz szerb tábornok is, akinek sorsa egyetlen, felülről jövő gombnyomás következtében végeztetik be. Az ötlet és a szándék hiánya azonban még az arany fényénél is erősebben csillog.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13399