KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Szilágyi Gábor (1942–2001)

Veress József

 

Filmeket nézett, könyvtárakban kutatott, elméleti stúdiumokat folytatott, tanított, írta a könyveit: ez volt az élete. Számos pályatársától eltérően sosem vállalkozott „aprómunkára”, teljesen átadta magát a filmtudománynak. Szeretett a dolgok mélyére hatolni, a száraz absztrakciót többre becsülte a színes szóvirágoknál, ezért aztán művei többnyire „nehéz olvasmányok”, amelyek jellegzetessége és erénye a súlyos filológiai apparátus, a gazdag ideológiai-társadalmi analízis, a formanyelv, a stílus, a technikai háttér alapos átvilágítása. Több vasat tartott a tűzben, noha főleg kedvelt témaköreiben vizsgálódott. A fotóművészet történetéről szóló összefoglalása alapkönyv, strukturalista-szemiotikai esszéi úttörő jelentőségűek, számos tartalmas publikációja látott napvilágot a magyar film különböző korszakairól és jelenségeiről, így a Tűzkeresztség és az Életjel című tanulmánykötet, sokat tett – fordítóként is – a francia mozgóképi szellemiség hazai népszerűsítése érdekében. Az elsők között barátkozott meg a számítógéppel: filmirodalmunk feldolgozásában csapatával a legkorszerűbb módszereket alkalmazta. A Filmspirál című lap szerkesztőjeként a múlt fehér foltjainak eltüntetésére, ismeretlen dokumentumok feltárására, fontos források közzétételére vállalkozott. Bár hivatalos elismerésben is részesült – legutóbb Balázs Béla-díjat kapott –, sajnálatos, hogy akadémiai doktori értekezését már nem védhette meg. A professzori titulus persze így is megillette.

Öntörvényű ember volt, a maga útját járta, a Magyar Nemzeti Filmarchívum beosztottjaként és vezetőjeként azonban egyaránt példás fegyelmezettséggel tevékenykedett. Törékeny egészségét aláásta gyógyíthatatlan munka-megszállottsága, ám sosem hallottam panaszkodni. Az utolsó pillanatig tette azt, amit meggyőződése szerint tennie kellett. Halála fájdalmas veszteség, de könyvei és tanulmányai megőrzik emlékét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3488