KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozgópiac

Zachar Balázs

 

A fővárosban már most tapasztalható, néhány év múlva azonban az egész országban érezhető lesz a moziipart az egész világon átformáló új jelenség: a multiplex-effektus. A Budapesten működő harminckét filmszínházból öt viszi el a közönség, s az összes jegybevétel hatvanhét százalékát. Természetesen mind az öt soktermes, nagy befogadóképességű multiplex-mozi, mely az elmúlt két évben épült vagy épül újjá.

A hagyományos mozik többsége 200-500 néző befogadására képes, bár van néhány egytermes régi épület, ahol ennél is több ember kaphat helyet. Ezzel szemben a főváros legkisebb – eredetileg nem is multiplexnek épült – soktermes mozija, a Kossuth 750, míg a legnagyobb, az idén tizenegy termessé bővült Hollywood Multiplex a Duna Plazában, több mint 1800 nézőnek képes helyet adni egyszerre. Jelenleg ez az ország legnagyobb mozija, melynek tavaly 1,8 millió látogatója volt, s minden esélye megvan arra, hogy ezt a számot az idén is elérje vagy túlszárnyalja, mivel 1998 első hét hónapjában már több mint egymillióan váltottak jegyet valamelyik előadására.

A fővárosi mozik többsége 15-21 százalékos kihasználtsággal működik (száz helyből átlagosan ennyit adnak el), ezzel szemben a multiplexek legalább 28-30 százalékot tudnak felmutatni, míg a két leglátogatottab, a Hollywood és a Corvin július végéig 47, illetve 43 százalékot ért el. A főváros ilyen jelentős lépéselőnye addig fog tartani, míg vidéken is felépülnek azok a hatalmas bevásárlóközpontok, melyek természetes otthonai a multiplexeknek. Addig azonban nem meglepő, hogy az ország összes mozijegybevételének hatvan százalékát, 1997-ben 2,8 milliárd forintot, a budapesti mozik pénztárainál fizették ki, s ebből 1,8 milliárd az öt multiplexhez folyt be. Ugyancsak a fővárosban tartották a tavalyi 242 ezer mozielőadásnak csaknem a felét.

Amit külföldön multiplex-effektusnak hívnak, nálunk még hatványozottabban jelentkezik. Az új típusú szórakoztatóközpontok megjelenésével jelentősen nőtt a mozibajárási kedv: a nézők száma Budapesten egy év alatt 5,3 millióról 7,5 millióra nőtt, míg ugyanitt a bevételek 1,54 milliárdról 2,78 milliárdra – azaz mintegy 80 százalékkal – emelkedtek. A multiplexek megjelenése hozzájárult ahhoz is, hogy a piaci viszonyok kissé letisztuljanak, s ez érdekes módon nemhogy nem ártott, hanem inkább kedvezett az Art-moziknak. Tönkretette viszont a hagyományos, egytermes mozik egy részét, különösen azokat, amelyek abban a kellemetlen helyzetben találták magukat, hogy a közelükben felépült egy bevásárlóközpont. Így járt az Alkotmány a Duna Plaza mellett, de igen alacsony kihasználtsággal működik a Kőbánya, a Horizont, az Átrium vagy a Bástya mozi is. Nem nehéz megjósolni a még működő Metró mozi sorsát sem, ha elkészül a Nyugati téri hatalmas szórakoztató- és bevásárlóközpont. Ezzel szemben a művészfilmeket vetítő Artmozi-hálózat eltérő műsorkínálatával világos alternatívát jelent a multiplexekkel szemben, s a fővárosban stabil közönségre számíthat. Ezek után nem is olyan meglepő, hogy az öt multiplexet a budapesti toplistán a Művész mozi követi, melynek tavaly 240 ezer látogatója volt (a Kossuthnak 461 ezer), de jól szerepelt a Vörösmarty és a Szindbád is (20 illetve 37 százalékos kihasználtsággal).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/10 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3817