KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmcenzúra

A dohányzás is káros az egészségre

Rajk László

 

Vajon ki húzza meg a határt művészet és nem-művészet között? Bonyolult a dolog, hiszen elsősorban kereskedelemről és terjesztésről van szó. Azt hiszem, hogy ez a kérdés a kereskedelmi törvények körébe tartozik. Létezik például egy törvény, mely szerint a cigarettadobozra rá kell írni, hogy a dohányzás káros az egészségre. Én minden előzetes ellenőrzés helyett azt mondanám, hogy a terjesztőket, forgalmazókat kötelezni kell arra, írják rá a termékükre: ez pornó, vagy horror stb. És ha nem teszik meg, akkor bárkinek joga legyen bírósághoz fordulni, és kérdőre vonni a terjesztőt, forgalmazót. A törvény ne azt minősítse, mi számít pornónak vagy erőszaknak, hanem gondoskodjon arról, hogy a termékről kiderüljön „mi is valójában”, „rá legyen írva”, és esetleg különleges forgalmazási szabályok vonatkozzanak rá. Például be kell csomagolni, bizonyos részeknek nem szabad látszani stb. Tudom, hogy a liberális országokban is van cenzúrabizottság. Nem elvből utasítom el például az angol megoldást, hanem úgy gondolom, hogy ma és még pár évig Magyarországon sokkal fontosabb, hogy az emberek megszokják a saját felelősségüket, hogy kialakuljon egy közmegegyezés, minthogy ettől a felelősségtől megszabaduljanak, és ezt a törvényre hárítsák. A mi szabályozási gyakorlatunk nagyjából megfelel annak a minimális elvnek, amit ezzel kapcsolatban helyesnek tartok, mint kereskedelmi szabályozást, természetesen ezt még lehet tovább finomítani. A fontos az: senkinek se lehessen joga arra, hogy előre eldöntse, hogy mi művészet és mi pornográfia. Ha a producer, a színházigazgató vállalja a veszélyt, és egy pornográfiának tartott művet művészetnek kiált ki, és ezt sikerül is elfogadtatnia, akkor élhessen ezzel a lehetőséggel. A szakértői testületeket meg majd a bíróság alkalmanként összehívja, hogy vitás esetekben kikérje a véleményt. Nem zárom ki ilyen testületek létét, de csak ad hoc módon, egy-egy ügy kapcsán kéne őket létrehozni. Azt el tudom képzelni, hogy kidolgozzanak egy kiskátét arra, hogy a forgalmazóknak, terjesztőknek mit hasznos figyelembe venniük, de ez csak ajánlás és nem törvény. Ezután a felelősség a forgalmazóé legyen.

Nekem sem tetszenek az újságosstandok. Úgy látom azonban, hogy csökken a szexlapok konjunktúrája. A szexlapok helyét a standokon át fogják venni a gyereklapok, a képregényújságok, és fogadni mernék, hogy ugyanazok, akik ma szexlapokat adnak ki, nemsokára gyermeklapokkal kereskednek majd, mert ez is hiánycikk, ez is hatalmas üzlet. Úgyhogy az az ajánlatom a pornókiadóknak, hogy álljanak rá a gyermeklapkiadásra.

 

Lejegyezte: Kovács András Bálint


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 12. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4065