KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Elhunyt Lino Brocka

N. N.

 

1991. május 22-én, autóbaleset következtében elhunyt a Fülöp-szigetek Európában is ismert, neves filmrendezője, Lino Brocka. Mielőtt alacsony-költségvetésű filmek népszerű rendezője lett, volt misszionárius a leprások közt és rendező a Fülöp-szigeti pedagógusszínházban. A hetvenes évek elején önálló céget alapított, a Cinemanilát, ahol az elmúlt húsz évben negyven film készült. Brocka filmjei igen hamar sikert arattak hazájában, ez elsősorban a militáns rendezői indulatnak, az aktuális, szociális indíttatású témaválasztásnak és a filmek népszerű, rendszerint a melodráma dramaturgiájára épülő stílusának szólt. A nemzetközi filmélet a hetvenes évek végén figyelt föl rá, amikor Insiang című filmje szerepelt a Rendezők kéthete elnevezésű szekcióban a cannes-i filmfesztiválon, s ahol két év múlva újabb alkotása, a Jaguár már a hivatalos versenyprogram résztvevője. (Az Insiangot Az anya, a lány és a szerető címmel a magyar mozik is műsorukra tűzték.)

Lino Brocka számára a film sok esetben eszköz volt arra, hogy beavatkozzék a politikai, szociális küzdelmekbe. 1985-ben csak nemzetközi hírnevének köszönhette, hogy a Marcos elnök elleni tüntetésben való részvételéért nem ítélték határozatlan idejű börtönfogságra. Amikor Cory Aquino asszony került hatalomra, meghívták az új Fülöp-szigeteki alkotmányt kidolgozó bizottságba, de Brocka a felkérést visszautasította. A Fülöp-szigeti liberális intellektuelek kiábrándultságáról az Engedetlenek ( 1988) című filmjében vallott publicisztikus erővel. Brocka élete végéig megmaradt szabad, harcos filmesnek, akinek magatartását, s főképp filmjeit az olasz neorealista De Santis, de még inkább az (1984-ben elhunyt) török filmrendező, Yilmaz Güney alkotásaival vélik rokoníthatónak a kritikusok. Lino Brockát 42 éves korában érte a halál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/08 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4170