KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elemi ösztön

Hegyi Gyula

Kiadós botrányok előzték meg az Elemi ösztön bemutatását, így a közvetett reklámhadjárat már jóval a premier előtt elkezdődött. Először a „csak tizenhat éven felülieknek”-kategória amerikai megfelelőjét akarták ráhúzni, ami üzleti bukás egy olyan országban, ahol elősorban a tizenévesek járnak moziba. Így hazai (amerikai) használatra meg kellett vágni a filmet, a magyar néző azonban – végre is a korlátlan szabadság honában élünk – a csonkítatlan változatot láthatja. Tiltakoztak a produkció ellen a leszbikusok is, mert szerintük ízléstelen és igaztalan módon mutatja be a női homoszexuálisokat. Ez utóbbi tiltakozást akár a filmstúdió reklámfőnöke is fogalmazhatta volna, hiszen nyilvánvalóan csak a film iránti érdeklődést növelte. Sharon Stone, a női főszereplő sejtelmes nyilatkozatban beszélt arról, meddig ment el Michael Douglasszal a nagy ágyjelenetben. Bármilyen meglepő, ennyi reklám ízű tamtam ellenére a film valóban jó – mármint annak, aki Hollywoodtól nem művészi mélységeket, hanem fordulatos, jól felépített, profi produkciókat vár. A Michael Douglas alakította nyomozó egy titokzatos sorozatgyilkosság tettese után nyomoz: az áldozatok minden esetben férfiak, akiket szeretkezés közben öl meg az odaadó szeretőnek vélt női gyilkos. A szálak – mint annyi jó krimiben – itt is a múltba, a látszólag magabiztos szereplők védtelen és sebezhető ifjúságába vezetnek. Valami történt egyszer az egyetemen két okos, ambíciótus pszichológushallgatónő között, és bár azóta mindketten sikeres asszonyok lettek – ahogy Pilinszky János mondja, ha szabad ilyen összefüggésben idézni –, „ami történt, valahogy mégse tud végetérni”. Megfejtheti-e az ügyet egy férfi, különösen, ha érzelmileg is belebonyolódott a történetbe? Teljesen sohasem. A múltat sem lehet a maga teljességében megismerni: kiszámíthatatlan következményei viszont ott kísértenek mindennapjainkban. Legjobb pillanataiban ezt a kényelmetlen érzést közvetíti a film, mely kriminek és az érzéki szerelem dicséretének is igényes munka.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=512