KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A kolostor

Tosoki Gyula

Le Couvent – francia–angol–portugál, 1995. Rendezte: Manoel de Oliveira. Szereplők: John Malkovich, Catherine Deneuve, Luis Miguel Cintra. Forgalmazó: Caesar Film International. 90 perc.

 

Az 1908-as születésű portugál stílzseni, Manoel de Oliveira a kilencvenes években olyan alkotói lendületet vett, amilyet jobbára csak húsz és harminc közötti debütáns rendezők tudnak, és egyre-másra ontotta magából a váltakozó színvonalú filmeket. A kolostor nem a legjobbak közül való, viszont néhány felettébb emlékezetes pillanattal szolgál.

Miként Oliveira kilencvenes évekbeli munkáinak mindegyike, ez is erősen meditatív jellegű, filozofikus hangütésű. Dante után (Isteni színjáték, 1991) Goethe ihlette meg a veterán mestert, A kolostor a Faust kortárs közegbe helyezett variációja a nagyjelentőségű tudományos felfedezést hajszoló, ekképpen nevének halhatatlanná tételére ácsingózó kutatóról. Michael Padovic professzor azért érkezik feleségével Portugáliába, hogy Shakespeare származásával kapcsolatos, nagy horderejűnek hitt felismeréséhez megdönthetetlen bizonyítékokat gyűjtsön, ám az evilági örömök ígérete (konkrétan: a segítésére kirendelt könyvtáros lány Gioconda-mosolya) eltérítik eredeti szándékaitól.

A történet sovány, a befogadás azonban komoly feladatot jelent a kultúrtörténeti utalások tömege, az ólmos atmoszféra és a kortárs zenedarabokkal telezsúfolt hangsáv miatt. Mindennek tetejébe a tolakodó jelképiség, valamint a fényről és a sötétségről szóló hosszadalmas monológok kifejezetten rosszat tesznek a filmnek (bár, tegyük hozzá, elvétve néhány örökbecsű mondat is akad, mindenekelőtt az, melyben a „Lucifer kínzókamrája” nevű sziklabarlangot a professzor nejét alakító Catherine Deneuve óriási vulvaként jellemzi).

A bevadultabb vagy enerváltabb jelenetekért a mesteri képkezelés kárpótolja a nézőt. Az egykor duhaj formanyelvi kísérleteiről nevezetes rendező ezúttal kizárólag nagy mélységű állóképekkel dolgozott, amelyek megszerkesztésekor fokozott hangsúlyt helyezett a fénnyel és árnyékkal folytatott játékra. Egy-egy képe sokkal többet mond el a nagybetűs Jóról és a Rosszról, Fényről és Sötétségről, mint a szigorúan-sejtelmesen elmormolt tirádák. A kolostor a csodás clair obscur miatt magáról a film médiumáról szóló tanulmánnyá válik: Oliveira műve elmélkedés a filmről, ami – mint tudjuk – a tárgyról visszavert fény foglyul ejtése nyomán (azaz örökkévalóvá tétele útján) születik.

Extrák: Előzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9188