KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vágy és vezeklés

Kovács Gellért

Atonement – angol, 2007. Rendezte: Joe Wright. Írta: Ian McEwan regényéből Christopher Hampton. Kép: Seamus McGarvey. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Keira Knightley (Cecilia), James McAvoy (Robbie), Romola Garai (Briony), Brenda Blethyn (Grace). Gyártó: Working Title Films / Relativity Media / Studio Canal. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 130 perc.

 

A Büszkeség és balítélet stábja újra akcióban! Új filmjük páros magyar címe azonban csak a véletlen műve, a forgatókönyv alapjául szolgáló regény eredeti címében (Atonement) csak vezeklés szerepel – vágy nélkül. Talán a honi forgalmazó marketingfogásával van dolgunk? Aligha: Ian McEwan sokat méltatott prózája már 2005 óta kapható hazánkban, s a mű fordítója akkor még legfeljebb csak kósza hírekből értesülhetett arról, hogy a mozgóképes adaptációt ugyanaz a rendező fogja elkészíteni, aki legutóbb Jane Austen egyik legnépszerűbb írásának megbízhatóan működőképes mozifilmes verzióját festette a szélesvászonra.

Bármi is az igazság, Joe Wright és csapata alaposan megszolgálta a nemes párhuzamot, sőt a részletgazdagságot tekintve még tovább ment: a Vágy és vezeklés alaposan kidolgozott mutatvány, amely egy gyermek bűnét, s annak tragikus, a második világháború borzalmaiban kiteljesedő következményeit tárja a befogadó elé. A forgatókönyv – kosztümös filmektől merőben szokatlan, ám a darab egészét megbízhatóan szolgáló – trükkös időkezelése, a bravúros beállítások, a dramaturgiai erővel bíró, játékos zene és a nagyszerű színészek szinte csak szimbolikus, ám annál hatásosabb jelenléte régen látott biztonsággal forr össze egyetlen, arcátlanul giccses, ám tökéletesen lenyűgöző – és bizonyos jeleneteit nézve – a posztmodern formai megoldásokkal is meggyőzően kacérkodó egésszé, amely végén garantált a könnyzuhatagot fakasztó katarzis.

Bár az alkotók nagyrészt Európából érkeztek – ráadásul néhány brit mester mellett időnként Jean-Pierre Jeunet hatása is tetten érhető –, küldetésük célja könnyen megfejthető: filmjükkel a mostanában szinte csak számítógépes megoldásokban gondolkodó hollywoodi népszórakoztatókat szeretnék móresre tanítani. Hamarosan meglátjuk, mekkora sikerrel: vészesen közeleg az Oscar-jelölések kihirdetésének időpontja.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9228